Mindenki egy olyan helyre vágyik, ahol háborítatlanul lehet együtt azzal, akit szeret...
Cím: Ha majd újra hull a hó…
Elsődleges kulcs: a TélMásodlagos kulcs: Cormac McLaggen
Harmadlagos kulcs: Lavender Brown
Negyedleges kulcs: Vad élvezettel cibálta meg a dús mellszőrzetet.
Jogok: A jogok teljes mértékben JKR-t és a Warner Brost illetik, én csak kölcsönvettem a szereplőiket, hogy megmutassam, a non-canon párosok ütősebbek JKR canon párosainál.
Műfaj: Romantikus novella
Figyelmeztetések: Slash, erotikus tartalom, helyenként durva nyelvezet, leheletnyi humor, csipetnyi angst, AU, OOC karakterek
Korhatár: 16
Tartalom: Cormac unatkozik. Gazdag, jóképű, a lányok és a fiúk is a lábai előtt hevernek, de többre vágyik a könnyed hódításoknál. Egy kihívásra, ami felpezsdíti a vérét, valaki olyanra, akit nem kaphat meg könnyen, és választása Ronald Weasleyre esik.
Ron szereti Lavendert, mégsem lesz képes ellenállni az érzékeit elbódító támadásoknak, melyekkel Cormac rendületlenül ostromolja őt. Pár Roxforton kívül töltött nap megváltoztatja mindkettőjük érzéseit, hirtelen egy olyan álomvilágban találják magukat, amit soha nem kellene elhagyniuk. Ám elérkezik a nap, amikor vissza kell térniük a Roxfortba, ahol már közel sem olyan könnyű felvállalni az egymás iránt érzett vonzalmukat...
Megjegyzések: A történet Harryék hetedik évében játszódik, Harry a hatodik évben már legyőzte Voldemortot, így ő ebben a történetben nem jut szerephez.
Köszönetet szeretnék mondani Neked, amiért most is, mint mindig, mellettem álltál, tanácsaiddal, kedves szavaiddal bíztatattál. Nélküled ez a történet sem ilyen lenne. Te vagy a legnagyszerűbb és a legimádnivalóbb béta, akivel valaha is összehozott a Sors!<3
A történetet itt olvashatjátok: Ha majd újra hull a hó...
8 megjegyzés:
Szia Kedves Író!
Kulcs: 5
Az elsődleges kulcs, vagyis a tél ebben a történetben nagyon szépen megjelent. Nem tudom, hogy miért van ez, hogy egyes történetekben tökéletesen elkap a téli hangulat, másokban meg sem legyint, de ez van. Itt és most megvolt!
A másodlagos kulcsod az egyik főszereplő volt, így nyilván nincs is gond ennek a kulcsnak a jelenlétével a történetben, ahogy a harmadlagos kulcsod is szépen megjelent.
A negyedleges kulcsod megoldása pedig szerintem a legviccesebb volt az eddigiek közül. Ezért még plusz pontot is adnék, ha lehetne.:-D
Szereplők: 5
A kihívással kapcsolatban, a nemek harca nagyon jól megvalósult. Ez így teli találat volt, ráadásul tetszett, hogy a lány volt a zavaró fél. :-) A szereplőidet, a karakterüket nagyon kedveltem. Egytől egyig rendben voltak.
Cselekmény: 5
Nem igazán találtam benne elírást, helyesírási hibát, ami nem zárja ki, hogy van, de akkor ez is csak a történeted dicséri, mert annyira magával ragadott, hogy észre sem vettem. :-D Nagyon tetszett, már csak a különleges párosítás miatt is.
Tetszés: 5
Persze, hogy ötös. Imádom az ilyen történeteket, ami pedig különösen tetszett, az az, hogy volt benne egy kis boldogság, aztán padlóra kerültünk és a vége jó lett. Na, ezt szeretem! :-) Köszönöm, hogy olvashattam!
További sok sikert és szép pontokat kívánok!
Szia, Ancsa! (Ancsa1537) Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)
Hahó!
Elég csekélyke viszonyítási alappal rendelkezem slash-téren, mert ha olvastam is, akkor is Drarryt, ami azért nem minden :) Ron/Cormac felállásról pedig még csak nem is hallottam - bár a járatlanságom a témában közrejátszhat ebben is. Tehát kissé laikusabb vagyok, de azért az általános észrevételeket megosztom veled :)
Tetszett, ahogy beépítetted a történetet, bár én nem komplikáltam volna túl a magyarázatban, hogy ebben az évben van, de te másikban képzeled el... Persze, mindenki másképp látja, de én fölösleges csavarnak tartom, mert a romantikus ficeknél többnyire háttérbe szorulnak az akkor történő valós események - a HP pedig nem romantika. Tehát valahol még jó is, hogy "előzőleg lerendezted a csatát", deee... Nekem olyan kapkodós megoldásnak tűnik, hogy akadálytalanul szövögethesd a szerelmi szálakat... :)
Cormac egy évvel idősebb Harryéknél, és a nagybátyjával él. Amit Ron részéről furcsálltam, hogy nem volt gyanús neki az, hogy Cormac TŐLE kér segítséget - pont tőle, aki nem éppen kimagaslóan teljesít a tananyagok elsajátítsa terén. Persze, kellett a kapocs, de... :) Visszatérve a kisebb könyvhöz képesti hiteltelenségekre, nem árt odafigyelni :) Viszont mivel AU, és átültetgetted egyik kötetet a másikba, inkább nem is rovom fel ezeket:) Nem negatívum, inkább amolyan megjegyzés ;)
Kulcs(ok): végre, megjelent a tél! Itt is, de itt végre én is fáztam :) Cormac megjelent, Brown kisasszony szintén, illetve a negyedleges kulcs is - bár rövidke részlete volt a sztorinak, nagyon frappáns és édes momentuma. 5 pont
Szereplők: na igen. E téren nekem végig abszurd volt, ugye megértesz? :) Slash, Hermione+Neville, és még sorolhatnám^^ Ami kicsit zavart bennük: Cormac amolyan mamlasz típus - gondolj csak vissza. Nem azt mondom, hogy Monstro kategória, deee... Ez ugyanolyan, mintha Hermionéra mondanád azt, hogy buta. Kicsit óvatosabban kellene bánni a formálgatásukkal, azzal, hogy milyen képességekkel ruházod fel a szereplőidet magadtól :) Ron sem egy iskolaelső, de nála nem éreztem akkora változást; az viszont bizarr volt, hogy ő meg Harry. Háhá :D Viszont a Ron/Lavender szál meggyőzött.De ezen apróságoktól eltekintve jó, jó, ami még nem jeles... de mivel az iskolában 3,5re megadják a négyest, akkor 4 pont :) Mi pedig nem a suliban vagyunk, hanem egy szabadabb helyen ;) És ugye a lényeg, a Nemek Harca végig itt volt :)
Cselekmény: ehhez nem is fűznék semmit. 5 pont
Tetszés: élveztem - bár nem az én műfajom. Ezt néhol elfelejtettem, néhol (csókjeleneteknél) nem tudtam... Tetszett a fogalmazásmód, a stílusos betűtípus egy-egy újabb váltásnál/bekezdésnél :) Hangulatteremtő varázsa is volt, de a "hullik alá" igét ne ismételd ennyiszer, mert minél inkább fokoznád, annál jobban veszt az értékéből :) 4 pontot adnék, és adok is.
Örültem, shanon widow
Kedves író!
Meglep, Ron és Neville mennyire kapósak ezen a kihíváson, de hát gondolom még ők is megérdemelnek néha egy kis figyelmet.
És ha már Ron a főszereplő, beszéljünk is róla egy kicsit. Első körben csak a történeted harmadáig jutottam, ez pedig legnagyobb részt a fiú hibája volt. Mindig is úgy gondoltam, hogy hiteles Ront írni nehéz, hiszen Rowling csak pár nagyon általános jellemzővel dobott meg minket, és hogy ezek mögé lelket, méghozzá kedvelhető lelket varázsoljon az ember... Hát az nem egyszerű. A történet első harmadában neked sem sikerült. Sok volt a paradoxon, például hogy Ron, aki olyan jó átváltoztatástanból, hogy korrepetálja Cormacet, nem lát át a fiún. Úgy gondolom, hogy nagyban támaszkodtál a fandomban megszokott klisékre. Közel akarsz kerülni valakihez? Korrepetáld vagy korrepetáltasd magad! Hol találod? A könyvtárban. És így tovább. A viselkedése és az általad leírt belső világ nem álltak összhangban, és ez több helyen is szétzilálta a sztorit.
A második és harmadik harmadban viszont valahogy nagyon összeszedted magad. Nem csak Ron karaktere nyerte el végül azt a formáját, amiben már nem csak tolerálható, hanem hihető és kedvelhető is volt, hanem a történetvezetésed, a kreativitásod, a helyszínválasztás, a leírások... egyszóval minden a helyére került. Persze kisebb problémák azért maradtak (helytelen kifejezések, fura szókapcsolatok, néhol egy-egy elsietett jelenet), de ezek nem vontak le túl sokat a történet értékéből. Tényleg olyan volt, mintha egy teljesen másik ficet olvasnék a klisékkel teli, zavaros kezdés után.
És ha már a karaktereknél tartunk, tetszik, ahogy McLaggent megformálod, briliáns húzás volt Mrs. Wealseyt csőbe húzni. A fiú jellemén éreztem leginkább azt, hogy megpróbáltad igazán részletesen bemutatni. Több szemszögből is láthattunk őt, beleláttunk a gondolataiba, az érzéseit is feltártad előttünk. Tetszett, hogy képes voltál olyan helyzeteket teremteni, amiben a ravaszsága és a szellemessége dominálhattak, habár számomra azért hiányzott valami. Örültem volna, ha a fiú múltjáról, emlékeiről is beszélsz egy kicsit. Érdemes indokolni, hogy ki miért olyan, amilyen, és ezt leginkább a múltjukon keresztül tudod megtenni. A régebben szerzett tapasztalatok formálják az embert, ezekről pedig érdemes, ha az olvasód is tud. Könnyebben megérti a karaktert, könnyebben tud vele azonosulni.
Tetszett továbbá az is, hogy megpróbáltad becsempészni a ficbe a humort, de épp csak a megfelelő mértékben. Nem paródiának készült az írás, nem is próbáltál olcsó poénokat ellőni. Szépen, mértékletesen bántál a humorral. Például a macskás rész nagyon tetszett, tényleg jókat nevettem rajta, szépen eltaláltad, mikor mit kell mondaniuk ahhoz, hogy ne csak vicces, de hihető is legyen a jelenet.
(Egyébként puszta kíváncsiságból; a házimanó japán? Mert olyasmi neveket, mint Noba, általában Japánban szoktak adni.)
Amit az első harmadon kívül gyenge pontként tudnék kiemelni, az a Ronnál tapasztalt, hihetetlenül gyors váltás volt. Magamban már fogalmaztam neked a dicséretet, hogy milyen jó, hogy a történeted igazán hosszú időt ölel fel, engeded, hogy kibontakozzanak rendesen a karaktered érzelmei, erre Ron egy nap alatt megtörik. Őszintén szólva hitelesebb lett volna, ha a történet tempójához mérten kicsit lassabban bontod ki a felismerését, sokkal jobban illett volna az összképbe. Arról nem is beszélve, hogy Weasley apu balesetéről sem tudtunk meg sokat, pedig sarkalatos pont a történetben. Érdemes lett volna pár mondatot szánni rá meg a balesetre, akkor kevésbé tűnt volna megtervezettnek a dolog.
Másrészt ebben a ficben is bebizonyosodott, hogy a magyar sajnos nem az igényes pornó nyelve. Vagy túl szépen fogalmazunk (mint te ebben a ficben), vagy túl durván. Nincs meg a nyelvünkben az az arany középút, amit az angol birtokol. Hogy tudjunk forrón, de mégsem mocskosan írni. Például a péniszre sincsenek megfelelő szinonimáink, úgyhogy csak az író kreativitásán múlik, hogy próbálja tompítani a dolgot... Te a "vágya" szót használtad, ami szerintem már a túl finom kategória. Érthető, ha az ember kontextusban nézi, de azt te is beláthatod, hogy a vágy szó jelentése nem egyenlő a férfiak becses testrészével. Máskor talán érdemes lenne egy kicsivel bátrabbnak lenned. Semmiképp sem a nyomdafestéket nem tűrő szavakra gondolok, csak a virágnyelv elhagyására.
Cormac párizsi jelentei nagyon tetszettek, talán ezt a részt tartom a történeted legjobban sikerült darabjának. Nagyon szépen átjött az általad érzékeltetni kívánt hangulat, jól bántál a tájjal, és ami a legfontosabb, képileg is megjelent előttünk az általad elképzelt világ. Engem teljesen elvarázsolt. Ami szép, az szép, nincs rajta mit ragozni.
Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy a történeted milyen véget ér majd. Féltem, sőt, rettegtem a happy endtől. Egy ilyen történet után vétek lett volna, ha az utolsó pár sorban csak úgy összeborulnak, aztán jönnek a szivecskék meg a bolyhok, mindenki boldog, a Mikulás bácsi meg vígan hohohózva hozza a csomagokat. A sad end valószerűbb lett volna, de ennyi vívódás és ilyen hosszú időn át kitartó érzések bemutatása után az sem lett volna az igazi. Szerintem jól választottál a függő véggel. Éreztetted velünk, hogy az ilyen komoly töréseket bizonyos kapcsolatokban nem lehet csak úgy ripsz-ropsz helyrehozni, de nyitva hagytad azt a lehetőséget is, hogy a jövőben esetleg mégis sikerüljön helyre tenni a dolgokat kettejük között.
Összességében azt kell mondanom, hogy amilyen gyengén indított a történeted, annyira meggyőzött a végére. Próbáltál az ízlésesség határain belül maradni, ezt láttam például a negyedik kulcsod felhasználásánál is, és nagyon örültem, hogy így tettél. Sokféle műfajt, sokféle elemet belecsempésztél a ficedbe, de mindent épp csak a megfelelő mértékben, nem kaptak túlzott hangsúlyt bizonyos részek. Amivel nálad sem voltam kibékülve, az a tagolás volt. Online publikálás esetében íratlan szabály, hogy logikai egység után egy sor üresen marad. Valószínűleg azért van így, mert a monitoron sokkal inkább összefolynak a betűk (a háttérfény miatt), mint papíron, és az olvasó dolgát könnyíted a helyes tagolással.
Kulcs: 4.8 (tehát 5) - Az első három kulcs szépen megjelent a ficben, a negyedik kevésbé volt hangsúlyos, viszont a kimondottan igényes tálalás miatt (ami - valljuk be - ilyen kulcsnál nehéz) megkapod az ötöst.
Szereplők: 4.5 (ötösre kerekítve) - Ezen sokat gondolkodtam. Az elején Ron jelleme nagyon bezavart a képbe, viszont a végére helyre tetted. Miatta kapod a 0.5 pont levonást. Fentebb már kifejtettem, hogy Cormac megformálása tetszett, bár szívesen láttam volna többet a jelleméből és az emlékeiből. Ez áll a mellékszereplőidre is, próbáltál nekik külön jellemet adni, de nem mentél el a szélsőségek irányába. Reálisan, mértékletesen alkottad meg őket, úgyhogy megérdemled az ötöst.
Cselekmény: 4.8 (tehát öt) - Nagyon örültem, hogy végre egy történet ilyen hosszú időt ölel fel. Fentebb is megjegyeztem, hogy ilyenkor van igazán ideje kiforrania a szereplők érzéseinek, úgyhogy ez mindenképp pozitív volt. Annak is örültem, hogy mozgattad őket, és ezt nem csak úgy tessék-lássék módon, hanem okkal tetted. Cormac párizsi kirándulása pedig teljesen megnyert magának.
Történet: 4.7 (tehát öt) - szívem szerint egy kerek ötöst adnék neked, de a történet első harmada ezt nem teszi lehetővé. Az azt követő rész viszont nagyon tetszett, tényleg összekaptad magad, próbáltad megtartani az érdeklődésünket, miközben a realitások talajára horgonyoztad a történetet. Sok mindenről, sokféle stílusban írtál, nekem pedig nagyon tetszett ez a változatosság. Összességében úgy gondolom, megérte elolvasni, ritkán talál az ember ilyen jó ficet a szórakoztató kategóriában. Remélem, hogy a következő történetednél még egy kicsit következetesebb leszel és tiszta lelkiismerettel adhatok neked kerek ötöst.
Gratulálok!
Jessica B. Vicious
Szia!
Kulcs: 5
Abszolút ötös, bár be kell vallanom nem kicsit lepődtem meg, amikor a negyedik kulcsot nem egészen úgy használtad fel, ahogy piszkos fantáziám elképzelte.:) Totál megdöbbentettél vele, de persze nem rossz értelembe.:)
Szereplők: 4
A megdöbbentő párosítás ellenére még hitelesnek is éreztem a történteket. Viszonylag. Mivel Cormacot (vagy Cormecacet...) nem nagyon ismerjük ezért bármilyen lehet. A te fejedben ilyen, és ezzel nincs is baj. Talán kicsit lehetett volna nagyképűbb.:) Ron is rendben volt, néha lehetett volna értetlenebb, és érzéketlenebb, de tetszett a megformálása. Szerettem, hogy mind a két fiú érzését láthattuk, nem csak egyet.:)
És Harry és Draco. Annyira szeretem őket!:) Együtt a legcukibbak!:D
Cselekmény: 5
Néhol megakad a cselekményvonalad, általában, ahol ugrani kell az időben. Én is írtam régen, szóval tudom, hogy milyen hülyén néz ki, ha csak annyi van leírva, hogy na akkor most ugrottunk három hónapot. Egészen szépen megoldottad ennek a problémáját.:)
Tetszett, hogy bár néha a sablonokat használtad (mint a hülye félreértések; a karácsony kettesben, mert a szüleim elutaztak; hogy Athur megsebesül, és Ron elrohan vagy mint a végzős buli) nem vált unalmassá a sztori.
És külön piros pont a végéért!:) Egy jó film is, amikor vége van csak kérdéseket hagy, és nincs elég válasz. És itt is megvan, hogy most akkor bement vagy se. Tetszik, hogy nyitva hagyod a történet végét.:)
Tetszés: 5
Nekem nagyon tetszett még a furcsa páros ellenére is!:) Be kell vallanom utálom Ront, és ennek a történtnek a hatására se fogom megkedvelni, de itt kicsit elviselhetőbb volt, mint általában.:)
Szép munka!
Dalma, a fánk
Kedves Szerző!
Sikeresen átestem a tűzkeresztségen az írásod által.
Kulcs: 5
A mondatkulcs nagyon tetszett.
Szereplők: 3
Őszintén megmondom, ha Ron nevét átírnád a történetben Ronnira, akkor sem esne csorba az egész szerkezetén. Nagyon nőiesre szabtad a karakterét.
Cormac tipikus alfahímnek tűnik, ezzel szemben Ron tipikus kis szűzies.
Cselekmény: 4
Benne volt minden, aminek benne kell lennie. Bő lére engedve, de még az élvezhető kategóriában. Cormac párizsi kiruccanása nagyon tetszett, arról írhattál volna bővebben.
Összességében: 4
Őszintén bevallom, ezen írásod alapján kíváncsi lennék arra, hogy az úgynevezett "meleg" társadalomban mennyire vagy jártas?!
Ilyen jellegű irodalmat meleg szívvel ajánlok. Ha erről írsz, akkor legyen egy alapod, amire építkezhetsz. Nálad az alap hiányzik, ezért inog a ráépített ház is.
Ne ijedj meg, az adott pontokat nem ehhez mértem, hisz ha ezt teszem, akkor nem ennyit adtam volna. Próbáltam elfogadni a te szemszögedet, de mivel nekem az életben vannak "meleg" barátaim, és igencsak belelátok az ő világukba, ezért írtam le ezeket. Segítségnek, nem bántásnak.
Ne támaszkodj az általánosan "elfogadott" klisékre. Tudom, hogy ennek is van egy közönsége, de ha igazán jót akarsz írni, ne nekik akarj megfelelni. Kicsit olyan, mint egy felröppent médiakacsa, amit mindenki valósnak tart, holott messze nem az.
Gratulálok!
Banya
Kedves Író!
1. kulcsok: 5 pont
Az utolsóval nem voltam igazán megelégedve, de nem is bökte annyira a szemem, hogy pontot vonjak ezért. Az összes többi viszont rendben volt.
2. szereplők: 4 pont
Nekem kicsit fura volt Cormac konspirálása Lavenderrel, ez nekem elég lányos, illetve a lassan már kötelezővé váló Drarry szálon szisszentem fel (bár ez utóbbi megint csak az én személyes finnyásságom)… De ezeken kívül nekem rendben volt, nagyjából a könyvben megismert jellemekkel találkozhattunk.
3. cselekmény: 4 pont
Látszik, hogy nem kapkodtad el, végiggondoltad, mit szeretnél írni, érezhető volt a következetesség. Tetszik, hogy fokozatosan jöttek össze, kételkedtek, éreztek… Szóval jó volt, bár a végét picit túlbonyolítottnak éreztem.
4. összességében: 4 pont
A megfogalmazás és a helyesírás rendben volt, komolyabb szemet szúró hibára nem emlékszem, könnyen olvasható és szórakoztató történet lett. Ami miatt mégis levontam a pontot, az a vége. Ez leginkább megint csak az én személyes finnyásságom, de az „összejövünk - mégsem jövünk össze” pár kör után engem inkább már bosszantani szokott. A végkifejlet viszont tetszett, meg úgy az egész lekötött.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Xwoman
Megjegyzés küldése