Mikor megbeszéltük, nagyjából mit kérek, egyáltalán nem élt konkrét kép a fejemben a történetről, ez a fic mégis meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szögből közelíted majd meg a párost, azt meg végképp nem, hogy rajtam kívül szerintem senki sem tudja majd, kikről szólt a történet. :D
Igazából amit biztosan elmondhatok a fic olvasása után, az az, hogy gondolkodóba estem. A szellemekkel kapcsolatban mindeddig olyan kép élt bennem, hogy... nagyjából élő emberek azon kívül, hogy persze nincs fizikai testük. Ennek a történetnek viszont igen erősen van egy olyan üzenete, hogy ez nem így van. Szellemalakunk teljesen passzív érzelmileg, inkább csak érzékel, mint érez. Nagyon fura, üres érzés ez a szemszög, tényleg... Hogy is fogalmazzak...? Sokkal közelebb áll a halálhoz, mint Rowling lovaspólózó meg dalolászó kísértetei. Amolyan van is meg nincs is érzés, az olvasóban azonnal tudatosítja, hogy a halál nem csak azt jelenti, hogy elveszíted a tested. Valami sokkal több vész el akkor, ezért a létezésnek ez az elcsökevényesedett formája semmiképp sem egyenlő azzal, ahogy a hús-vér emberek léteznek.
Azt hiszem, ezen még gondolkodni fogok egy darabig. :]
Köszönöm a történetet, nagyon tetszett, de egyelőre túlzottan gondolkodóba estem ahhoz, hogy bővebb véleményt alkossak róla. :]
1 megjegyzés:
Kedves Gin!
Mikor megbeszéltük, nagyjából mit kérek, egyáltalán nem élt konkrét kép a fejemben a történetről, ez a fic mégis meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szögből közelíted majd meg a párost, azt meg végképp nem, hogy rajtam kívül szerintem senki sem tudja majd, kikről szólt a történet. :D
Igazából amit biztosan elmondhatok a fic olvasása után, az az, hogy gondolkodóba estem. A szellemekkel kapcsolatban mindeddig olyan kép élt bennem, hogy... nagyjából élő emberek azon kívül, hogy persze nincs fizikai testük. Ennek a történetnek viszont igen erősen van egy olyan üzenete, hogy ez nem így van.
Szellemalakunk teljesen passzív érzelmileg, inkább csak érzékel, mint érez. Nagyon fura, üres érzés ez a szemszög, tényleg... Hogy is fogalmazzak...? Sokkal közelebb áll a halálhoz, mint Rowling lovaspólózó meg dalolászó kísértetei.
Amolyan van is meg nincs is érzés, az olvasóban azonnal tudatosítja, hogy a halál nem csak azt jelenti, hogy elveszíted a tested. Valami sokkal több vész el akkor, ezért a létezésnek ez az elcsökevényesedett formája semmiképp sem egyenlő azzal, ahogy a hús-vér emberek léteznek.
Azt hiszem, ezen még gondolkodni fogok egy darabig. :]
Köszönöm a történetet, nagyon tetszett, de egyelőre túlzottan gondolkodóba estem ahhoz, hogy bővebb véleményt alkossak róla. :]
Megjegyzés küldése