2012. március 26., hétfő

Shanon Widow ajándéka: Hugo és Lala

Hugo és Lala

 "Az igazi ajándékot én kaptam tőled azzal, hogy megtiszteltél, köszönet neked ezzel, még ha kicsit méltatlan is. Köszönet neked."  

Író: anneelliot

2 megjegyzés:

shanon widow írta...

Szervusz!
Restellem, hogy ilyen későn jövök csak, de most ideértem, ééés... méltó módon szeretném megköszönni ezt a történetet :) Talán - sőt biztosan - klisének tűnhet, de... én pontosan egy ilyenre vágytam^^ És ezt nem csak azért, mert én kaptam, vagy mert udvarias akarok lenni, amiért fáradoztál... Tényleg így van. Könnyed, megmosolyogtatott, érezte Harry fáradtságát és kötelességtudatát is megértem. Luna a maga gyermeteg hozzáállásával, ugyanakkor komoly igazával nagyon jól kiegészítette az egészet :) Mert ugye egyik sem mindegy. Élni is kell, és ránk mért feladatokat is meg kell oldani :) A mese nagyon aranyos volt, a leheletnyi romantika pedig éppen csak sejthető volt, örülök, és köszönöm, hogy nem is mentél tovább^^ Nem illet volna több a sorok közé, és hagyni kell teret is a továbbgondolásra...

Nem maradt más hátra, mint hogy még egyszer megköszönjem ezt a tavaszi, jókedvet hozó, lunás-narglis mesét. Szebbé tetted a vasárnap délutánom :) Ezért megérte végigkísérni a kihívást ^^ Nem kizárt, hogy a napokban fölkereslek, mert szívesen beszélgetek és ismerkedek ^^ Persze, ha nem tartod tolakodásnak:)

Anne Elliot írta...

Szia!

Örülök, hogy tetszett. Sokáig játszottam velük, amíg sikerült dűlőre jutni a kapcsolatukkal. Talán még karaktereken nem gondolkodtam ennyit, mint rajtuk, de végül valami ilyesmi kerekedett belőle. A legnehezebb talán a közös pontjuknak a megtalálása volt,de végül találtam valamit, és kerekítettem valamit nagy aggodalmak közepette, mert sokszor nem éreztem magaménak őket.

Ha megkeresel, annak csak külön örülök. :) Köszönöm, hogy engem választottál, és a kritikád, amit szerintem jó ideig nem fogok elfelejteni. :)

Üdv: Anne E.