"A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék."
Csitáry-Hock Tamás
Cím: Le Comte du Monde
Páros: Merope/Cecilia
Korhatár: + 16
Elsődleges kulcs: A tél
Másodlagos kulcs: Merope Gomold <3
Harmadlagos kulcs: Rowle Gomold
Negyedleges kulcs: „Fájdalomtól amúgy is lüktető fejét ütemesen kezdte verni az asztallapba.” (8)
Műfaj: Angst, dráma
Figyelmeztetések: repkedő csúnya szavak, leheletnyi femslash, csipetnyi slash (egyik sem túl zavaró módon), kicsi crossover-hajlam
Jogok: Rowling néni keze van a dologban, neki tessék hálaimát rebegni. :]
Tartalom: 1925-ben járunk, ekkor játszódik le a szegény, lelkileg megnyomorított lány és a kényeskedő hercegnő története – avagy egy mese arról, hogyan tiporjuk valakinek a lelkét porrá, mikor az már bizony alaposan össze van törve?
Megjegyzések:
1. Szavak száma: +/- 17340
Oldalak száma: 40
2. A történetben előfordulnak másik fandombéli szereplők, de annak ismerete nélkül is érthető lesz a történet – remélem. :]
3. A képeket a deviantartról gyűjtögettem, válogatott művészektől – köszönet nekik az inspirációkért! Személyes kedvencem azonban mindenképpen Merope Gomold! ^^
4. Zeneajánló: Vanilla Ninja – Liar: http://www.youtube.com/watch?v=I-zT-oOwbYA
Romeo et Juliette – Le Rois du Monde: http://www.youtube.com/watch?v=4qcoF27iOr4
Within Temptation – Our solemn hour: http://www.youtube.com/watch?v=p4h1wciz45o
5. Köszönöm! Ez a történet újfent Neked íródott, többek között csak miattad fejeztem be… nem tudom elégszer megköszönni azt, hogy mellettem állsz, mindig, és főleg akkor, amikor a legnagyobb szükségem van Rád! <3
6. Minden érintettnek köszönöm a bíztatást, tanácsokat, ötleteket, bétázást és azt, hogy vették a fáradtságot, hogy ez a történet megszülessen – nélkületek nem ment volna! :]
7. A fejléc saját alkotás, a végén pedig vár titeket még egy kép – azonban ne legyetek kíváncsiak, a végén lesz csak érdekes! :] Saját munka, elég kontár, de szerintem mindenképpen tetszeni fog.
8. A dőlt betűs részek Merope gondolatai.
9. Kellemes olvasást kívánok!
A történetet itt olvashatjátok: Le Comte du Monde
8 megjegyzés:
Szia Kedves Író!
Kulcs: 5
A tél hangulata félelmetesen jól benne volt a történetben. Annyira éreztem, valahogy tudat alatt végig ott volt, nem tudom mivel érted el, de gratulálok. A másik három kulcs közül Rowle volt az, aki a legkevésbé volt hangsúlyos, de itt, most nem vonok le pontot ezért. Az idézetet szépen építetted bele a történetbe jó volt, hogy kétszer is előjött, míg Merope a főszereplőd volt, így az Ő jelenlétére sincs panaszom. :-)
Szereplők: 4
Most mondhatnám azt, hogy könnyű dolgod volt, hiszen a szereplőidről az eredeti történetben sokat nem tudunk meg, de inkább azt mondanám, hogy jó karaktereket írni is tudni kell, és nekem nagyon tetszettek a Tieid. Viszont a nemek harca nekem nem volt elég erőteljes, sokkal inkább volt ez Cecilia és Merope közti harc, mint Merope és Rowle közötti. Mivel az előző szempontnál nem vontam le pontot Rowle miatt, itt most megteszem.
Cselekmény: 5
Nagyon szépen kidolgozott és felépített történet volt ez, és bár találtam benn egy-két elírást, azok egyáltalán nem voltak zavaróak.
Tetszés: 5
Az elején nem igazán tudtam magamban hova tenni a történeted, tetszett, de azon gondolkodtam, ha ennyi szenvedés után szomorú lesz a vége, akkor nagyon le leszek törve. De nem lett, és ezért hálával tartozom Neked. Ez volt az a befejezés , amire egyáltalán nem számítottam, de a lehető legjobb volt. Köszönöm az élményt, élvezet volt olvasni. Gratulálok!
További sok sikert és szép pontokat kívánok!
Szia, Ancsa! (Ancsa1537) Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)
Kedves író!
Hűha, azt hiszem, talán ez lesz a leghosszabb kritikám az összes közül. Olvasás közben rengeteg dolgot jegyeztem le magamnak, úgyhogy először azokkal kezdem, aztán jöhet az olvasás utáni összbenyomás és a pontok.
A fogalmazásod önmagában kellemes lenne, DE az ellentétes értelmű tagmondatok közé sokszor nem teszel erre utaló kötőszót, rengeteg a helyesírási és kifejezésbeli hiba, arról nem is beszélve, hogy nem tartod magad az általad választott kor nyelvhasználatához. A fogalmazás kicsit klasszikus modorába nem illenek az olyan kifejezések, mint "rohadtul" vagy "baromira". Egy szereplő szájából még talán-talán (azért ha lehet, akkor itt sem), de leírásba semmiképp. Talán az utóbbi zavart a legjobban, repkedtek a manapság használt szleng szavai, amiket akkoriban még ki sem találtak. Ez kizökkentette az olvasót és nagyon megtörte a hangulatot. A stílusod sokkal jobban illett volna egy 2011-es fichez, mint egy 1925-öshöz.
A nyelvhasználat kérdéséhez tartozik még az alábbi pár gyöngyszem is:
"Nem tudunk bejutni a hó miatt, gazdám!" - vigyázz arra, hogy az istállófiúk ne menjenek át házimanóba. Nekik nem a gazdája, hanem ura a nemes.
"- Jól van má’!" - ez inkább Merope szájába illene, nem Ceciliáéba. Főleg nem cselédek előtt, ő akkor minél szofisztikáltabbnak és fenségesebbnek akarja mutatni magát; egy nemes lánya, főleg egy olyan lány, mint Cecilia, nem mondana ilyesmit.
"míg a kis homokórán leperegnek a szemek, addig elhúzom a függönyt, és kikötöm az oldalt található két szalaggal, majd a kisasszony kezébe adom… " - nos, kedves író, itt bizony a magyar írásokban oly gyakori tárgyvesztést figyelhetjük meg. Akárhogy is olvasom, ez a mondat azt jelenti, hogy a függönyt adja a kezébe, ami valljuk be, igen komikusan hangzik. Igen, tudom, hogy a teára gondoltál, de a mondatod akkor sem ezt jelenti. Máskor inkább használd a tea szó valamilyen szinonimáját, hogy megjelöld a tárgyat - ha nincs jelölve, azonosnak vesszük az előző ige tárgyával. Ami ugye itt a függöny volt...
A "sápadt arcú Merope" képét igen érdekesnek találom. Már nem egy történetben olvastam ezen a kihíváson, hogy XY sápadt arcú, de úgy érzem, most már igazán szóvá kell tennem. Itt senki nem olvasott indiános könyveket kiskorában? Mármint persze, grammatikailag oké a szókapcsolat, de én valahogy sosem használnám, mindig az jutna eszembe, hogy az indiánok hívták így a fehéreket. Mikor egy ficben feltűnik, hogy "sápadt arcú", már várom, ki lesz a rézbőrű.
És akkor egy kicsit a történet szerkezetéről:
"Mint minden embernek, neki is vannak hibái, viszont ő barátok, és igazi társas kapcsolatok nélkül ezt nagyon későn fogja felfedezni… a fogságban sínylődő emberek hada, és az elkorcsult személyiségek, és a… hagyjuk, szóval Merope hibái." - nagyon nem tesz jót a műnek, hogy így kiszólsz belőle. Igen, ki lehet, néha én is szoktam, de olyankor az alkotó inkább felhívja valamire a figyelmet, nem azt mondja, hogy hagyjuk a picsába, kit érdekel? Hát minket, kedves író. Ezért ülünk itt, ezért olvassuk a ficed. Hallani akarunk arról, hogy mi és hogy történik, és nem vagyunk boldogok, mikor hozzánk vágod, hogy "hagyjuk!". Ne hagyjuk. Neked az a feladatod, hogy elhitesd velünk hogy az egész fic borzasztóan érdekel minket, nem az, hogy kijelentsd, hogy XY rész unalmas és inkább térjünk át valami másra. Te magadban gondolhatod így, de ezt semmiképp se érzékeltesd velünk. Ha te magad unalmasnak vagy mellékesnek tartod, amiről beszélsz, tőlünk hogy várod ennek az ellenkezőjét?
Kár volt megemlítened a labirintusos részt, mivel nem fejtetted ki. Tulajdonképpen hiányérzetet hagy az olvasóban, hogy tudjuk, hogy volt játék, a karakterek még beszélnek is róla úgy általánosságban, de nekünk fogalmunk sincs, konkrétan miről van szó. Máskor érdemesebb lenne vagy kifejteni, vagy teljesen kihagyni az olyan részeket, amiket így átugrasz.
A szereplőkről:
"Little Hangleton grófja, Cornell Phantomhive" - kedves író, ezzel a résszel tulajdonképpen elárultad a kilétedet. Persze, megeshet, hogy én tévedek és valaki más is ismeri/használja ezt a nevet, de... Mit is mondhatnék? A Kuroshitsuji ide is szépen beférkőzött :'D
* tovább olvasta és nagyon nevet* Ciel Phantomhive gróf? Meg Coraline (és a titkos ajtó)? Most tényleg?:D Kedves alkotó, remélem, tudod, hogy ez már kétszeres crossover! Sőt, én még egy kis Csengetett, Mylord? beütést is felfedezni vélek a történetben.
A másik az, hogy Sebastian itt már nem démon? Mert azt az animében leszögezik, hogy a démonoknak nincsen érzéseik (ahogy lelkük sincs), tehát szerelmes sem lehetne Cielbe. Eek, és ezután Sebastian sírva fakad? Na ERRE nagyon nem volt szüksége a ficednek. Olyan szépen vezetted a karaktereket... miért? Lentebb erre még majd kitérek.
"- Ez a lány egy gyilkos, megpróbált megfojtani álmomban, és én semmit sem mondtam el nektek, mert reméltem, hogy megváltozik!" - ez az a rész, ahol nagyon szeretném tudni, hogy mit gondoltál írás közben. Ceciliát akartad kifigurázni ezzel, megmutatva, mennyire nevetségesen próbál az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni, vagy komolyan úgy gondoltad, hogy ezzel indokolhat a szülei előtt? Mert ha a második, akkor katasztrófa a rész (aha, akit fojtogatnak napokon keresztül, az valószínűleg nem hónapokkal később mondja el apunak), ha az első, akkor zseniális. A kérdés csak az, melyik a kettő közül.
És akkor most a fic olvasása után összességben az egészről.
Úgy éreztem, Little Hangleton a te kis világod. Mintha te is egy ilyen helyen élnél, és így látnád belülről. Őszintén szólva a fic elején nagyon tisztán éreztem valamiféle elemi őszinteséget mind a helyszínnel, mind a karakterekkel kapcsolatban, és ez nagyon tetszett. Szerintem az ember arról tud igazán jól írni, amiről őszintén ír. Nem lényeg, úgy van-e vagy sem, az a fontos, hogy az ember szilárdan higgye, amit leír. Ha tényleg az vagy, akinek az írás alapján gondollak, akkor ez nálad nagyon nagy fejlődés. Nem sokan tudnak kitörni a sémák közül és tényleg tiszta szívvel, teljesen őszintén írni. Ehhez fejlődni kell. Viszont amilyen jól indult ilyen szempontból az eleje, annyira csúfos kudarcot vallott a vége. Cielék megérkezésével az egész írás átcsapott valami gyenge Kuroshitsuji fanfictionbe, a történeted saját jellege teljesen elveszett, ahogy az őszinteség is kiveszett a sorok közül. Nagyon manírosan írtál, tele voltunk klisékkel, tulajdonképpen azt adtad, amiről úgy gondoltad, hogy egy Black Butler fanfictől látni szeretnénk. Na hát én személy szerint pont ezt nem szerettem volna látni. Megmondom őszintén, szerintem az tett volna a legjobbat a történetednek, ha Cieléket teljes mértékben hanyagolod.
A ficben sok elem nem passzolt a korhoz. Többek között a nyelvezet, vagy az, hogy 1920-as években nem nagyon volt még gáztűzhely (vidéken meg főleg, ne úgy képzeld el az akkori infrastruktúrát, mint a mostanit), akkoriban leginkább a sparherd vagy a kemence közül lehetett választani. Máskor, ha "kosztümös" ficet írsz, mindenképpen azt ajánlanám, hogy ezekre figyelj jobban. Nagyon ki tudja zökkenteni az olvasót a hangulatból az, ha akkor még nem létező technikai újítást vagy mai szlenget használnak az 1925-ös emberek.
A ficben sok elem nem passzolt a korhoz. Többek között a nyelvezet, vagy az, hogy 1920-as években nem nagyon volt még gáztűzhely (vidéken meg főleg, ne úgy képzeld el az akkori infrastruktúrát, mint a mostanit), akkoriban leginkább a sparherd vagy a kemence közül lehetett választani. Máskor, ha "kosztümös" ficet írsz, mindenképpen azt ajánlanám, hogy ezekre figyelj jobban. Nagyon ki tudja zökkenteni az olvasót a hangulatból az, ha akkor még nem létező technikai újítást vagy mai szlenget használnak az 1925-ös emberek.
A másik, ami kizökkent minket, az, ha egy őszinte, szinte saját ficből hirtelen egy klisés, maníros valami lesz. Tényleg olyan átéléssel és odaadással írtál az elején, annyira szépen megteremtetted a te saját kis világod, hogy kár volt Kuroshitsuji ficet csinálni belőle. Arról nem is beszélve, hogy totál OOC, rózsaszín-fluffy Sebastiantól már kis híján a falat kapartam tehetetlenségemben. Látod, pont ezért nem szoktam Kuro ficeket olvasni. Csak azért, mert shota (vagyis én úgy gondolom, ezért), Ciel apró lelke nem törhet össze, Sebastiannak (AKINEK TOTÁL NINCS LELKE, BTW) bele kell szeretnie - továbbra is a nem létező lelkével -, sőt, mindenféle egyebet is éreznie kell, rosszabb esetben még pirul és sír is. Ne. Könyörgöm. Tényleg megyek inkább tehenet fejni hajnali négykor, csak ilyen Sebastianokat ne.
És tudod, miért akaszt meg ennyire ez a dolog? Azért, mert Sebastianról az animében nagyon konkrét, nagyon világos infókat kapunk, itt pedig nem jelezted, hogy eltérnél a Kuro fandom kánonjától, úgyhogy... Szerintem te is tudod, hogy ez így nagyon nem volt rendben. Hogy akkor mégis miért maradt fluffy-blushing Sebas-chan? Hát látod, ezt nem értem.
Mindenesetre Merope alaptermészetét nagyon szépen kidolgozottnak, nagyon őszintének találtam. Rough around the edges, autentikus kis parasztlány, aki nem tud sokat a világról, de érdeklődik, próbálkozik, aztán lassan meg is nyílik valakinek. Szerintem ő lett a legjobb szereplőd. Ceciliát kicsit comedia dell'artés típuskarakternek éreztem, Cornell szimpatikus volt, de nem sokat láttunk belőle. A többi saját szereplőd is a helyén volt, egyedül Carla "létezését" tartom feleslegesnek, tekintve, hogy semmit sem csinált egy elég hosszú ficen keresztül. Még meg sem jelent semmilyen alkalomkor, nem mutattad be nekünk... szerintem teljesen felesleges kitérő, ugyanaz a "hagyjuk" kategória, amire már fentebb kitértem. Nem volt rá szükséged. Eleinte azt hittem, azért nem látjuk soha, mert valami izgalmas és sokkoló fog róla kiderülni, de nem így történet.
Az alapötleted tetszett, viszont nekem valahogy olyan lett az összhatás, mintha lett volna egy méter anyagod, középről kivágtál volna negyven centit, a maradék harminc-harmincat meg összefércelted volna, és mindezek után megpróbáltad volna elhitetni velünk, hogy alapból is ennyi volt. Valamiért úgy érzem, a Ceciliás szálad hatalmas darabokat nélkülöz. Mintha belekezdtél volna valami hosszúba és lassan kibonthatóba, aztán hirtelen meggondoltad volna magad. Nem vitted végig, nem zártad le, csak jött egy félmegoldás, aztán meg már rögtön ott tartottunk, hogy meggyanúsították Merope-ot. Nem tudom, te eredetileg hogy tervezted a ficet, de külső szemmel mindenképpen hiányosnak tűnik a cselekmény.
Összességében azt gondolom, hogy bármilyen szépen is nyitottál, a történet második fele egyszerűen irreális volt. Még inkább előtört a "hagyjuk" morál, mintha nem találtad volna érdekesnek, amit írsz, és ezért átugráltál volna ezt-azt. A történet totálisan átfordult a Kuroshitsuji fandomba és átvette annak minden kliséjét, a karakterek egyedisége és/vagy egyénisége is elveszett. Sajnálom, hogy nem vitted végig a történet első felének elképzeléseit, mert nagyon szépen indítottál. Elhittem, amit írsz, mert úgy éreztem, te is elhiszed. Szépen bántál a karaktereiddel, érdekes szituációkat teremtettél, megpróbáltad váltogatni a helyszíneket... Amit akkor olvastam, az úgy am block nagyon tetszett, hidd el, egyáltalán nem kellett volna ide a Kuroshitsuji. Remélem, máskor több hited lesz saját magadban és nem próbálsz mindenképpen valamilyen fandomban kapaszkodókat keresni. Csináld azt, amit őszintén csinálni tudsz, ne azt, amit szerinted elvárunk tőled. Merj önmagad lenni, hidd el, kifizetődik majd.
Kulcs: 3.6 (tehát 4) - A levonás egyik oka az, hogy Rowle alakja nem hatott ki a történet egészére, bár tény, hogy amíg benne volt, szépen tette a dolgát. A tél és a negyedik kulcs már többször jelentek meg a fic során, de egyiket sem éreztem igazán hangsúlyosnak. A negyedik kulcs felhasználása... nem tudom azt mondani, hogy tetszett, bár nem biztos, hogy ez a te hibád. Ilyen kulccsal megeshet, hogy nekem sem ment volna jobb. Mindenesetre nem valószerű, hogy Merope tényleg Fakopáncs Fricit játszott a homlokával.
Szereplők: 4 - és egyedül azért négy, mert Merope megformálását tényleg nagyon őszintének éreztem. A történet első felében megismert karakterekkel nem volt baj, szépen formáltad meg őket (bár Carla és Cecilia kilógnak a sorból, fentebb írtam is, miért). Viszont a történet második felében érkező szereplők engem totálisan lelomboztak... Sebastian... ú. Komolyan esdekelve kérlek, hogy máskor jobban gondold át a karakterét.
Cselekmény: 4.5 (ami most itt 5) - fentebb írtam már, hogy úgy érzem, van egy hatalmas lyuk a cselekményeden, amit megpróbáltál elfedni, ezért kapod a levonást. Ám ettől eltekintve nagyon változatos, fordulatos cselekményed volt, a ficed realitásának sok-sok szeletéből kaptunk kisebb ízelítőket.
Történet: 4.5 (ami most itt 4) - Nagyon becsülöm azt, amit az elején csináltál. Tényleg nem akarom már unásig ismételni magam, a lényeg annyi, hogy őszintén, megingathatatlan hittel írni nehéz és becsületre méltó dolog. Nagyon szépen alakítgattad a saját kis valóságod, a nyelvezeten kívül nem sok mindent tudtam kritizálni a történet első felében. Azt viszont fel nem foghatom, hogy egy ilyen szép indítás után miért kellett a tökéletes ellenkezőjét csinálnod mindennek, amit korábban csináltál. Nem értem benne a logikát és őszintén kívánom, bárcsak ne csináltad volna. Ha ugyanúgy folytatódik a történeted, ahogy elkezdődött, nagyon-nagyon valószínű, hogy most egy teljes ötöst kapnál tőlem. Remélem, a mostani négyes ösztönzésül szolgál majd a jövőben arra nézve, hogy ha valami jól megy, ne cseréld le másra csak azért, mert azt biztonságosabbnak érzed. Járd a saját ösvényed, ne érdekeljen a kitaposott út; ennél jobb tanácsot úgy érzem, nem adhatok.
Gratulálok!
Jessica B. Vicious
Szervusz! :)
Elég... távol áll az egész a Harry Potter fandomtól - látszólag. Pedig igen, ilyen a kezdetek-kezdete. Borús, lehangoló... De. Olyan volt, mint egy mai, kortárs, modern történet... Nekem cseppet sem volt "régi" hangulatú.
Kulcsok: 5 pont. Mind szerepelt, ahogy a nemek harca is jelen volt.
Szereplők: 4 pont. Valami fandomokról volt szó, gőzöm sincs, miket tehettél bele, emeltél át... Nekem érthető volt, Cecilia karaktere viszont nekem... összecsapott volt, ahogy Tomé is.
Cselekmény: 5 pont. Szépen fel volt építve :)
Tetszés: 3 pont. Tele volt szlenggel. Kreálni? Az 1900as évek elején? Nem volt korhű, és ez zavart... Merope viszont nagyon tetszett :)
Örültem, köszönöm az élményt!
shanon widow
Kedves Szerző!
Kulcs: 5
Megfelelően felhasználtad a kulcsaidat.
Szereplők: 4
Kidolgozottak, lelki hátterük megindokolt. Merope fejlődése kiváltképp szépen sikerült.
Cselekmény: 4
Nem igazán korhű. Ha ezzel a korral írsz, áldozz rá időt, hogy jobban utánajársz a nyelvezetének, az abban a korban használt tárgyaknak. Ha ettől eltekintek, jól felépített történetet hoztál nekünk.
Összességében: 4
Érzelmes, szép fogalmazású, gördülékeny cselekményű írás.
Gratulálok!
Banya
Kedves Író!
1. kulcsok: 5 pont
Rendben voltak.
2. karakterek: 4 pont
Nos, mivel Rowling könyveiben ez a rész „fehér folt” így szabadon kezdhettél akármit a karakterekkel. Szerencsére ezt a lehetőséget jól használtad fel, hiszen igazán élő-lélegző szereplők lettek belőle. Az egy pontot Cecilia néhány nem éppen úrilányhoz méltó megnyilvánulása miatt vonom le, de úgy összességében tetszettek.
3. cselekmény: 5 pont
Szépen felépítetted, levezetted, lezártad, kerek egész lett, látszik, hogy sokat foglalkoztál vele. (Bár megjegyzem, azért tényleg érezni, hogy bizonyos részeket hosszabbra akartad írni.)
4. összességében: 4 pont
Szépen megfogalmaztad, helyesírási hibát nem igazán vettem benne észre, de a nem egészen korhű nyelvezet néhol engem is bezavart. A crossoverek viszont egyáltalán nem zavartak, igaz, a másik fandomot nem ismerem. És háhá, Cecilia bukása a végén nagyon ott volt, az kellett a végére!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Xwoman
Megjegyzés küldése