"Veled is megtörténhet egyszer, sírsz majd egy régi perc után, s lehet, hogy reszkető kezekkel, egy dalt kutatsz a néma zongorán…"
Cím: Ballade pour Adeline
Elsődleges kulcs: a tél
Másodlagos kulcs: Luna Lovegood
Harmadlagos kulcs: Xenophilius Lovegood
Negyedleges kulcs: “Mélyen megrendülten állt a sírkő mellett...”
Jogok: Minden jog J.K. Rowlingot illeti.
Műfaj: romantikus novella, párosítás: Harry-Luna
Figyelmeztetések: -
Korhatár: 14+
Tartalom: Luna Lovegood... talán furcsább lány nem is járt még a Roxfort falai között. Kigúnyolták, megvetették, pedig sokkal több rejtőzött a különc felszín alatt, mint bárki más gondolta volna. Tizenöt év elteltével visszaemlékszik kedvese karjában az életére. De vajon mi a valóság, és mi a képzelet?
Egy fiatal nő, akinek szépsége és fondorlatos elméje egyszerre alakult, hogy a kislányból valódi tündér váljék, s végül a sors döntsön az élete fölött.
A történetet itt olvashatjátok: Ballade pour Adeline
11 megjegyzés:
Szervusz, kedves ismeretlen Alkotó!
Lehangoló novellácskával ajándékoztál meg minket, és éppen ez a szép... Persze, a negyedleges kulcs láttán tisztában lehetünk azzal, sejthetjük, hogy valahol a történet során lesz egy kevésbé vidám momentum. Mosolyogtam olvasás közben, és ezt a zenei aláfestéssel, a gyönyörűen műbe foglalt dallammal érted el :) Azon kevés zeneműhöz tartozik ugyanis, amit az én bitfülem azonnal felismer és címhez társit. Kevés ilyen van, de a Ballade pour Adeline bizony ilyen.
Kulcs(ok): mindegyiket beleszőtted, egyszerűen, nagyszerűen... Ámbár meg kell mondjam, még itt sem kapott el a "tél vaaan" hangulatom, de már alakul. Lehet, ez teljesen szubjektív, nem fogok erre semmit.
Szereplők: Ami Lunát illeti, nem volt lunás. Úgy éreztem, túl komoly, és nem találtam benne azt az egyediséget, amit oly' sokszor kiemeltél, és amibe Harry bele is habarodott. Hiányoltam valamit - nem tudom, pontosan mit -, de ha nem írod ki, hogy Lunáról van szó, nincsenek benne utalások és életrajzi elemek, akkor azt mondom, hogy egyszerű boszorkány... Foghatjuk a betegségre, foghatjuk a megkomolyodásra - amit ennél a lánynál nem tudok elképzelni -, vagy egyszerűen arra, hogy Te magad így képzeled el... Nekem mindenesetre csak egy-két eltalált és frappánsan mondattal sikerült találkoznom, amiből tényleg Lunára asszociáltam.
Harry... Őt egész jól eltaláltad, nem is emelnék ki mást, mint azt, hogy kicsit abszurd volt számomra, hogy megszakadt a trióval és Ginnyvel tartott szoros kapcsolata. Ha Harry Lunát választja ténylegesen, bár lett volna megdöbbenés, zengett volna a varázsvilág, de... Vagy az ég tudja. Xenophiliusról viszont tényleg nem hiszem el, hogy az egyetlen lányával ne beszélne.
Cselekmény: na, itt... Itt az nem volt. Elmesélték nekünk, mi is történt velük ezidáig. Igényesen - néhol úgy éreztem, kicsit spóroltál is -, mindenre magyarázatot adva tártad elénk, milyen is az ő kapcsolatuk... Furcsa, hogy Harry így család nélkül marad. Ez pofon számomra... Amit hiányoltam, az egyértelműen a párbeszéd volt. Tudom, nem mindenhova kell, nekem pedig különc és rendhagyó elképzeléseim vannak, de elfért volna mintegy érzés fokozásképp a végére egy szívszorító búcsú, vagy egy vidámabb visszaemlékezés akárhova...
Tetszés: úgy érzem, a feladat teljesítve lett. A kulcsokat beépítetted, a szereplők (talán-talán) megfelelnek az elvárásoknak, érthető, kerek... Ennek ellenére nem érzem különlegesnek. Kellene valami, ami egyedivé avanzsálja.. Mert bizony sokat olvashatunk arról, hogy mi történik, ha egy férfi egyedül marad szerelme halála miatt. Egy közepes novellának tartom :)
Kulcsok: 4 pont
Szereplők: 4 pont
Cselekmény: 3 pont
Tetszés: 3 pont
Örültem, köszönöm^^
shanon widow
Szia Kedves Író!
Kulcs: 5
Elsődleges kulcsként ugye a tél, ami meg kell jelenjen a történetben, ezt szépen meg is oldottad, nekem átjött a hangulata.
A másodlagos kulcsod, vagyis Luna jelenléte a ficben vitathatatlan, nem is nagyon ragoznám.
A harmadlagos kulcs, vagyis Mr. Lovegood jelenléte annyira nem volt erőteljes, de nekem rendben volt ez így.
Végül a negyedleges kulcs, ami viszont nagyon is rendben volt. Gratulálok, ez tényleg nagyon tetszett!
Szereplők: 5
A karakterek kidolgozottsága már csak a történet hossza miatt sem volt igazán elvárható, de itt úgy érzem nem is ez volt a lényeg. Ugyan nem volt Luna lunás, de engem mégis megfogott, egyszerűen nem akarok belekötni. A nemek harca szerintem megvalósult, így már csak azért is jár az öt pont tőlem.
Cselekmény: 5
A formai és a helyesírási részbe nem mennék bele, nincs miért. A cselekménnyel kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy a negyedleges kulcsod köré építetted fel tulajdonképpen, és ez is oké nekem.
Tetszés: 5
Sírtam. Naná, hogy sírtam. Nem is igazán voltam felkészülve erre, pedig már alig vártam, hogy a lányom elaludjon és tudjam olvasni. Viszont attól függetlenül is, hogy nem szeretem a szomorú történeteket, ez tényleg nagyon tetszett. Örülök, hogy olvashattam, és gratulálok hozzá!
További sok sikert és szép pontokat kívánok!
Szia, Ancsa! (Ancsa1537) Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)
Oh jesus, hát mindig is tudtam, hogy nem hétköznapi a humorom, de már az első bekezdésnél sikerült nevetnem egyet. Elképzeltem, ahogy Xeno a kis sárga talárjában ráveti magát a földkupacra és... *kuncog* Tudom, tudom, részvétlen bastard vagyok, de ez a mission impossible vetődés azért megér egy misét.
A továbbiakban viszont túl sok ellentétes állítás. Értem, hogy színesíteni szeretted volna és ez nem is rossz módszer, de ha egy mondaton belül többször is megcáfolod ugyanazt a dolgot, az összezavarja az olvasót, hogy akkor most mi is van? Hogy tudja felfedezni Harry, mikor nem boldog Luna, ha Luna mindig boldog? Érted már? Na látod.
Másik, nyelvtani dolog: második osztályban azzal kezdik a nyelvtan tanítását, hogy bármennyire is szereted az anyukád, az anya, édesanya, stb. szavakat kisbetűvel kell írni, mert ugye köznév, mint a kutya, a hóember, stb.
És mit is mondtál, hány éves a Lunád? Mert említed, hogy már 10 évvel korábban feljött a gyerekvállalás kérdése, tehát valószínűleg már akkor a húszas éveinek elején kellett járnia, ami azt jelenti, hogy a történet idején harmincX éves. A gondolatai, gondolkodásmódja, stb, viszont nem illenek egy felnőtt nőéhez. Ez a Luna még kamasz, vagy éppen csak felnőtt, semmiképp sem öregebb húsz-huszonegy évnél. Kedves alkotó, bár nem tudom, ki vagy, azt feltételezem, hogy ez a baki abból fakadhat, hogy még te magad is igen fiatal vagy és ezáltal a saját korosztályodnak megfelelően gondolkodsz. Tudom, hogy nagy feladat fiatalon egy felnőtt bőrébe bújni, a fejével gondolkodni, de az ilyen kaliberű ficeknél szükség lenne rá.
A tündérkés rész viszont nagyon aranyos volt, illett a karakterhez és a hátteréhez is.
Hm, Harry fényes-csillagos hasonlata ismerős :] Nemrég az én egyik karakterem (pont Luna, vicces, mi?) is így gondolkodott róla, úgyhogy nem is tudom, érdekes látni, hogy másban is hasonló dolgok merülnek fel Harryvel kapcsolatban. Sokféle szemszögből olvastam már róla, de a hasonló hangulatú ficekben általában ő a stabil ellensúly.
A kiásásról szóló rész összezavart egy kicsit, habár gondoltam, hogy lázálom. Jó volt az ismétlés motívuma is, a lázas betegek gyakran mondják el ugyanazt többször. Ám valahogy mégis az volt a legjobb, mikor belépett a ficbe a ráció Harryvel. Az elszigeteltség, a ház a dombon, mind valami teljesen nyugodt, teljesen önkényes (önmagáért, önmaga által létező) boldogságról mesélt. Vagy nem is boldogságról - a rengeteg kedves, szerelmem, meg egyéb nickname nekem egy kicsit hiteltelenné tette a nagy szerelemet, kis dózisban jó lett volna, de mi hatalmasban kaptunk -, hanem inkább szabadságról. Amolyan parnasszista életeszmény jelent meg abban a pár sorban, amit a környező tájról írtál. Számomra talán az volt a fic legerősebb pontja.
És akkor egy jelentésbeli gubanc: ha X élettelenül látja Y-t, akkor Y nem elájult, alszik, stb., hanem meghalt. Az élettelen a halottal egyenlő, talán az ájulásra jobb lett volna a mozdulatlan szót, vagy ennek valamelyik más szinonimáját használnod.
Megmondom őszintén, a vége sem fogott meg igazán. Megtetted, amit megkövetelt a haza, lezártad, benne volt a kötelező "csakazértis visszatérek a halálból ezt meg azt csinálni" képlet, ami sajnos túl sok fic sajátja, Harry visszatért a tündérhasonlathoz... Valahogy nekem ez nagyon automatizált volt. Nem mondom, hogy rossz. Úgy írtad meg, hogy megélhető legyen, de ez a befejezés egy erős közepes fichez illett volna, nem egy annál erősebbhez. Máskor szerintem legyél merészebb és állj elő valami hiperkreatív megoldással. A megszokott formák követése már a kínai tájképfestészet óta kiment a divatból.
Összességében úgy érzem, megérte elolvasni, bár nem vagyok biztos benne, hogy olyan hatást értél el vele, amilyet szerettél volna. A fent említett stiláris dolgok miatt néhány rész nem volt teljesen hiteles, ezeket meg brutális keménységgel ellensúlyozta a ráció. Lehet, hogy tévedek, de nekem erről a ficről az jött le, hogy nagyon próbáltál balanszírozni. Édes-keserű-édes-keserű. Csak valahol az édes már olyan édesbe csapott át, hogy az ember szinte menekült a keserűhöz. Emiatt amolyan felemás érzést hagyott maga után a fic. Meg is oldottad, meg nem is. Mindenképpen azt tudnám tanácsolni neked, hogy ha a jövőben ilyen kaliberű - lélektani - ficek írására adod a fejed, merülj el egy kicsit mélyebben a REÁLIS lélektanban. Ne abban, amit az ember a filmekben lát, hanem a mindennapi érzések világában. Néha a legjobb ellensúly az reális, nem az ideális.
Kulcs: 4 - mindegyik kulcs megjelent, de nekem ez is kicsit over-the-topra sikeredett. Valamit túlhangsúlyoztál, más kicsit elveszett... Szerintem sokkal jobban megérte volna stabil keretet alkotnod a megadott kulcsokból és arra építeni a sztorit, ez a cölöpös megoldás néhol aránytalanra sikeredett.
Szereplők: 4 - egyet kell értenem Shanonnal, Luna nem Lunás. Ennek az egyik oka az, hogy a harmincas éveiben is tinilányként gondolkodik, miközben kiemelted, hogy már a Roxfortban is ő volt a legfelnőttebb. Tudod, szerintem Lunát írni azért különösen nehéz, mert roppant módon kell balanszírozni. El kell találni a cukormázat, a különcséget, stb., de alatta meg kell teremtened egy KOMOLY, egyáltalán nem gyermeteg nőt. Na ebben a ficben a másodikkal bőven adódtak problémák. Én már a tini Lunát is felnőttesebbnek képzelem/írom a te felnőtt Lunádnál.
Ellenben Harry karakterének reális volta tetszett. Őszinte, egyszerű yang-figura volt, de mégis teljesen hiteles (ha leszámítjuk a fic végén a padlóra vetődést, meg a sok ciki-cuki megszólítást). Miatta kapod a négyest.
Cselekmény: 3 - ebben is egyetértek Shanonnal, cselekmény nem volt, bár ez a jól eltalált(!) lélektani ficeknél nem is fő szempont. Hogy miért nem adok akkor ötöst? Egyrészt azért, meg a lélektan bugos volt és nem tudta betömködni a cselekmény réseit, másrészt azért a fura keretes szerkezetért, amit valahogy képtelen vagyok megérteni. Nem tudom, tudat alatt írtad-e vagy sem, de 007 Xeno fic eleji vetődése után a végére is jutott egy hasonló szuperkém mozdulat, bár akkor a hant helyett a padló volt a célpont. A drámai szép, de a drámát elő kell készíteni, és nem csak pár bekezdéssel. Nem lehet egyből ahhoz a részhez ugrani, ahol Júlia leszúrja magát, akkor értelmét veszti az egész drámai jelenet.
Történet: Háát, megmondom őszintén, nem tudom, hányast is adjak. Egyrészt egyértelmű, hogy egyáltalán nem vagy tehetségtelen, voltak részek, amiket nagyon szépen megoldottál, az meg külön öröm volt, hogy a nyelvhasználat miatt nem kellett soronként megállnom és szörnyülködnöm. Ez a műfaj most valahogy mégis elnyelt egy kicsit. Nem mindenki tud mindent jól írni (és ezzel nem azt mondom, hogy neked nem mehet jól a dráma és a lélektan), de gyakorlásra mindenképp szükség van a cél előtt. Sajnálom, hogy ez most nem lett száz százalékos, mert a stílusod meg a fic csillanásai alapján én simán el tudnék képzelni tőled olyan történetet is, amihez csupa ötöst pontozok. De ez nem az a fic. Rövid mérlegelés után, úgy döntöttem, hármast adok. Nem azért, mert nem tetszett a sztorid, ezt inkább vedd ösztönzésnek a jövőre nézve. Én többet látok benned, úgyhogy ne ragadj meg az erős közepesnél, célozd meg a kiválót! :]
Gratulálok:
Jessica B. Vicious
Kedves Író!
Amikor megláttam, hogy Harry/Luna párosítással írtál, rögtön a tiéddel kezdtem, és egyáltalán nem bántam meg. :)
Eszembe jutott a nagypapám. És ez jó. Egy emléket ébresztettél bennem, egy fájó, megsebzett emléket, ám ez olyan illékony volt, hogy már nem tudnám megmondani neked, hogy miről szólt. Minden egyes sorodból érződik, hogy még félve nyúlsz a lélektanhoz. Benned van a szándék, hogy kifejezd önmagad, és én ezt nagyra értékelem, ugyanakkor mégis volt bennem egy kis hiányérzet, és éppen ezért nem volt mi megerősítse a bennem felidézett emléket. Így csak egy halvány, nem olyan mély karcolást hagytál bennem.
A fogalmazás éteri. Amikor elkezdtem, peregtek a sorok a szemem előtt. Ne kérdezd, hogyan, egyszerűen haladtam-haladtam-haladtam. Annyira fontos nekem ez a két szereplő, noha sajnálom, hogy még nem sok mű született róluk. Mégis, Luna nem volt teljesen Luna, de ezt ki is várná el egy súlyosan beteg embertől? Nem is emiatt vonok le pontot. (ld. lentebb) Szerintem jól megoldottad, hogy az olvasót, ez esetben engem, a mű elején megtévessz. Azt hittem, minden rendben. Aztán... amikor tudatosult bennem, hogy Luna miért ismétel ennyiszer... nos ekkor jutott eszembe a nagypapám. Az ismétlés, ismétlés... az a fránya beteg-ismétlés.
Valahogy azonban mégsem maradt meg a varázs. Nem tudom, megmondani, hogy miért. Szépek voltak a szóképek, gyönyörűen ömlöttek a szavak... és mégis, valami megfoghatatlan dolog hiányzott belőle. Lehet, hogy épp a vallomásosság nem tetszett benne? Nincs mit árnyalni... néha az E/3. személy sokkal személyesebb, amikor a szereplők cselekedetein keresztül ismerjük meg a mondanivalót. Így csak elénk lett rakva a megoldás.
Stílus és kinézet.
Néhány stílusbeli hibától eltekintve nagyon jó volt a történet, DE: legközelebb kerüld el a szimultán behúzást és a tördelést. Ugyanis ezt nem lehet. Vagy tördelsz, vagy behúzol, de a kettőt egyszerre ne!
Szereplők. Kicsit hiányérzetem maradt. Annyira szép lenne, ha egy csipetnyi több Lunát adtál volna bele, mondjuk azzal, hogy Harry emlékeiben megszínesítetted volna a karakterét. Csak még egy picit... és akkor elhittem volna, hogy szívvel-lélekkel szeretik egymást.
Tudod, nem feltétlenül attól lesz szép egy kapcsolat, ha "szívem"-nek vagy "szerelmem"-nek nevezzük a szerettünket, hanem azzal, ahogy nevezted Lunát. Aranymaszat! Imádtalak érte! Ezért plusz pont. :) Ez a Luna, ez a Xeno tetszik nekem. Az aranymaszatos nargli-rágta táncolós fantázia!
Akkor a pontozás:
Kulcs: 5
Minden szépen benne volt. :) A tél az elmúlás toposza, gyönyörűen beleszőtted, és ezért külön meg kell dicsérjelek! Nekem elhoztad a telet a szívembe.
Szereplők: 4
Sajnálom, Luna miatt. Az aranymaszatos Lunát szeretném. A lázálom a fantázia kapuja. Csak használd ki! :)
Cselekmény: 4
Olyan nehéz ez. Egy lélektani történetnek nem sok cselekménye lehet, és te mindent leírtál, amit csak lehetett. A hiányérzet miatt nem kapsz maximális pontot.
Tetszés: 4
Hidd el, ha többször végiggondolod a történetüket, te is meglátod, hogy Luna és Harry kapcsolata miben lehet varázslatosabb, éteribb. Mert Luna... Luna. A legszebb lelkű HP-karakter. Ezért szeretnélek megkérni, hogy ha van kedved még velük írni, gondold el, mit nem tennél! Mert Luna a lélek. A kimondatlan szavak ereje. A legérzőbb. Gondold át még egyszer, akkor a varázs is megmarad, a papára is tisztán emlékezni fogok.
A kritikámmal csak segíteni akarlak, kedves író! Köszönöm, hogy olvashattam a történeted, és sok szép pontot kívánok neked! Írj velük, hogy a lelked megteljen nargli-képzelettel és csodás világgal!
Üdv:
jellycrown
Jaj, nagyon tetszett a novellád, kicsit rövidnek éreztem, gondolom, siettél vele.
Kulcs: 3 - Nekem hiányzott belőle Xeno.
Szereplők: 3 - Ilyen hosszúságnál nem igazán lehet jól kidolgozni őket
Cselekmény: 5 - gyönyörű volt és szomorú
Tetszés: 4 - külön köszönet a csodás zenéért :)
Gratulálok hozzá!
Kedves Író!
Igazán hangulatos írást sikerült összehoznod, gratulálok! De lássuk részletesebben is a véleményem:
1. Kulcsok: 5 pont
Ez a szempont teljesen rendben volt, bár nekem a tél egy picit erőltetettnek tűnt. Viszont benne volt mind, ez kétségtelen.
2. Szereplők: 3 pont
Hű… hogy is mondjam, Luna ebben a verzióban nekem sem igazán jött át. Persze, lázálomban vergődött szegény, és olyan állapotban nem nagyon várható el, hogy IC-n viselkedjen, viszont így gyakorlatilag kiiktattad az egyik fontos szereplődet. Harry angstelése nekem illett a karakterhez, bár egy kicsit természetellenes volt, hogy csak úgy végiggondolja az életét, így szépen, sorra elmesélve. Legalábbis ilyen random látogatásnál nekem furi volt, talán valamivel hitelesebbnek éreztem volna, ha mondjuk közvetlen a temetés előtt/után játszódna.
3. Cselekmény: 4 pont
Igaz, elég rövidke volt a sztori, de nem maradt bennem hiányérzet. Csak egy szeletkét mutattál a szereplők életéből, így nem történt túl sok minden, de ami szükséges volt ahhoz, hogy élvezhető legyen, benne volt. Bár nekem az utolsó részlet, amikor Luna szelleme vagy mije megjelenik, egy kicsit hatásvadász lett, talán szerencsésebb lett volna ott befejezni, hogy Harry belép az üres lakásba.
4. Tetszés: 4 pont
Nos… legyek őszinte, ez a fajta mélydepis dráma nem az én műfajom. Persze, ez tényleg csak az én egyéni ízlésem, szóval… De ennek ellenére jó volt olvasni ezt a történetet. Megfogott, elszomorított… szóval sikerült hatást elérnie nálam.
A nyelvezete és a megfogalmazása tetszett, könnyen olvasható, szórakoztató volt, és bár mobilról olvastam, nem vettem észre komolyabb helyesírási/nyelvtani hibákat. Emellett a kedvenc párosomról írtál, szóval ez nálam plusz pont. Egyedül a vége nem nyerte el a tetszésemet, de a többi része rendben volt.
Összességében tetszett, szép munka volt, köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Xwoman
Kedves Író!
Kulcs: 4
Egyedül az alapkonfliktus zavart Luna és az apja között, mert hiába vesztek össze, én nem éreztem olyan hatalmasnak a súlyát. Nem hinném, hogy ez lendített a történeten, hogy Luna összeveszett az apjával, majdnem elhanyagolható lett volna.
Szereplők: 3
Luna túl komoly volt, eltűnt belőle az a báj, ami Lunát Lunává tette. Nem találtam a játékosságot, a lazaságot azt az elvarázsolt hangulatot, ami mindig ott van, ha Lunáról van szó. Xenophilius meg szerintem túlságosan szerette a lányát, hogy ilyet tegyen vele... Harry meg. Érdekes, érdekes. Nem volt meg benne a csakazértis hangulat. A hőskomplexus és a mindent megteszek, mert megmentelek dolog.
Cselekmény: 4
Az egyáltalán nem volt. Igazából semmi nem történt, vagyis történt csak nem rendesen, és mindent a gondolatokból tudtunk meg. Szóval jó. Vagyis rendben.
Tetszés: 4
Egy szép kerek négyes. Szép kis novella volt, bár nekem hiányzott belőle az igazi fájdalom, az a szívet tépő aggódás. És szerintem ezt a párost lehetetlen egy novellában összehozni. Sokkal több időt kellene adni nekik, nem csak egy fejezetet.
Dalma, a fánk
Kedves Szerző!
Összeakasztjuk a bajszunkat, amiért képes voltál végigbőgetni velem a történetedet...
Kulcs: 5
Maximálisan benne volt, gratulálok!
Szereplők: 4
Leírták már a többiek is, Luna nem ilyennek él bennünk. Ő egy nem evilági lény, a tied sokkal inkább tűnt mégis annak. Amit viszont meg kell dicsérnem, hogy mindennek ellenére szerettem.
Cselekmény: 5
Gyönyörű érzelmes írás. Nem nyálas, nem estél át a ló túloldalára, amit külön köszönök. Megkapóan írsz, van egy olyan stílusod, amit sokan megirigyelhetnének. Csak így tovább a jövőben is!
Összességében: 5+
Tartozol egy 100-as pzs csomaggal:-D A kőszívem megszakadt, le a kalappal előtted. Még sok hasonló történetet szeretnék olvasni tőled.
Talán megkedveltetitek velem ezt a fandomot?!
Gratulálok, és köszönöm!
Banya
Megjegyzés küldése