"Megrémült. Kezdett rádöbbenni, hogy ennyi önuralom után lelkének vulkánja egyszer csak jelét adta annak, hogy nemsokára ki fog törni, és abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, elveszíti minden hatalmát az érzelmei fölött."
Paulo Coelho
Cím: Gyömbéres gyíkok
Elsődleges kulcs: a Tél
Másodlagos kulcs: Minerva McGalagony
Harmadlagos kulcs: Gilderoy Lockhart
Negyedleges kulcs: Vad élvezettel cibálta meg a dús mellszőrzetet (9)
Jogok: Minden jog JKR-t és az általa felhatalmazottakat illeti, ebből az alkotásból senkinek semmilyen anyagi haszna nem származik.
Műfaj: keserédes fluff
Figyelmeztetések: FEMSLASH, obszcén nyelvezet, erotikus tartalom, időskor, enyhe utalások parafíliákra, növénnyel folytatott nemi kapcsolat
Korhatár: 16
Tartalom: Egy úrilány mindig tudja, hogyan kell megjelennie, és azt is, mikor kell távoznia. Tudja, de megtenni sosem olyan egyszerű. Talán még akkor sem volt az, ha nem kavarná fel a lélek nyugalmát az emlékezet… Minerva McGalagony vesszőfutása az emlékek világában, roxforti igazgatósága utolsó napján.
Tartalom: Egy úrilány mindig tudja, hogyan kell megjelennie, és azt is, mikor kell távoznia. Tudja, de megtenni sosem olyan egyszerű. Talán még akkor sem volt az, ha nem kavarná fel a lélek nyugalmát az emlékezet… Minerva McGalagony vesszőfutása az emlékek világában, roxforti igazgatósága utolsó napján.
Megjegyzések: A történet nem ragaszkodik a McGalagony életéről megjelent információkhoz (Pottermore).
A történetet itt olvashatjátok: Gyömbéres gyíkok
12 megjegyzés:
Szia Kedves Író!
Kulcs: 5
A tél csodálatosan jelent meg a történetben, talán most volt a legátütőbb. A másodlagos és a harmadlagos kulcsod, McGalagony és Lockhart jelen voltak szintén, bár ez utóbbi csak említés szintjén, nekem elég volt így is. A negyedleges kulcsot pedig igazán viccesen szőtted bele a történetbe, jópofa volt. Gratulálok!
Szereplők: 4
Igazából akiről itt érdemben véleményt tudunk alkotni, az Minerva, viszont az Ő jelleme engem nagyon megfogott. Szépen kidolgoztad, nagyon jó lett. Viszont úgy éreztem, hogy a nemek harca kitétel annyira nem valósult meg. Lehet, hogy csak én képzeltem máshogy, de nekem ez egy picit kevés volt, pedig érdekes volt az ötlet.
Cselekmény: 5
Furcsa volt az alapötleted, de zseniális. Soha, még csak hasonlóval sem találkoztam, a femslash szálnak pedig külön örültem. Szépen felépített és kidolgozott történet volt.
Tetszés: 5
Nagyon tetszett. Igazán szépen, aprólékosan kidolgoztad, már az alapötlet is nagyon megfogott. Jó volt olvasni, köszönöm az élményt!
További sok sikert és szép pontokat kívánok!
Szia, Ancsa! (Ancsa1537) Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)
Kedves író!
Hűha. Még sosem szerettem volna annyira biztos lenni egy alkotó kilétében, mint most. Igen, van tippem. Van tippem amiatt a fura, sötét, nyúlós valami miatt, ami ebbe a mesterien megírt történetbe vegyült. Néha felbukkant benne, ám legtöbbször csak a szavak alatt szunnyadt, amolyan hátrahagyott csóknyomként, feketén és lilán a porcelánfehér bőrön. Rengeteg nevezőt nem ismerek itt (sőt, a legtöbbet nem), úgyhogy az is megeshet, hogy közülük vagy valaki, nekem mégis ismerős ez a stílus. Minden kiforrott írónak van kézjegye, és én megesküdnék rá, hogy a tiédet láttam már valahol. Na de nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a kritika, legyen mivel elütnünk az időt a leleplezésig.
Azt hiszem, a hsz elején olvasható hűhámmal már sokat elárultam. Egyrészt azt, hogy valami nem szokványosat kaptunk tőled, másrészt azt, hogy nagyon színvonalasnak tartom a ficed.
Találkoztam benne olyan részekkel, amik tényleg megérintettek. Nem csak egyszerűen szépnek vagy kellemesnek találtam őket, megpendítettek bennem egy bizonyos húrt, amit finoman szólva sem könnyű elérni. Ilyen például ez a rész is: "A hideg csokoládé-szemek ezúttal a tudós nyers, elméleti kíváncsiságával szegeződtek rá. Will szerette a filozófiát, az élet nagy kérdéseit, mint általában mindazok, akik hiszik, hogy a nagy válaszok már rég a zsebükben vannak."
Okos gondolatokat fogalmazol meg, néhol már-már filozofikusak vagy filozofikusak is. Őszintén örülök, ha egy ficben ilyesmit olvashatok, mert szeretem, ha egy történet több, mint néhány esemény kronológiai sorrendbe rendezése, esetleg néhány könny meg egy kis zsepi. Szeretem az olyan sztorikat, amik ennél mélyebbre nyúlnak és megpróbálnak megragadni valamit, ami természeténél fogva megragadhatatlan. Örökös szélmalomharc a bölcsességgel, a lélek és az ész rejtelmeivel. Nehéz téma. A legtöbbeknek bele is törik a bicskája. Talán pontosan ezért öröm látni, ha valaki mégis tud mit kezdeni a dologgal.
És itt a másik kritikus pont: a történetednek volt lelke. Ott volt Minerva - mivelhogy főleg őt ismerhettük meg -, ott voltak a mellékszereplők is, és mindezek alatt ott voltál te, együtt rezonáltál a történeteddel. Valami olyasmi történt, ami a régi rádiók hangolásánál szokott. Befogtál egy adást, egész tisztán hallod, de alatta alig hallhatóan bejön még egy, egy másik, amit nem igazán tudsz kivenni. Ettől valahogy megnövekedik a helyzet feszültsége. Azt hiszem, valami ilyesmi történt a ficeddel is. Ott volt alatta valami "zörej", valami, ami igazán te vagy, a lélek, az alaphangulat, és emiatt... Hm, nehéz elmondani. Folyamatosan fennállt egy bizonyos feszültség, és időnként sistergett, mint ahogy az elektromos töltés szokott, mikor kisül. Ez a te sajátos kézjegyed, valami, amivel nagyon kevés író rendelkezik ebben a fandomban.
"Miért kell mindent elbasznod, hm?" - És neked miért kellett, kedves író? Olyan szép volt minden, olyan jó volt a stílus... annyira nem hiányzott ide ez a kifejezés.
Tetszett a fogalmazásod, még akkor is, ha időnként kicsit elvesztünk az elnyúló mondataidban. Szépen, érzékletesen fűzted össze a bekezdéseid, annak pedig külön örültem, hogy ritkább, szofisztikáltabb szavakat is használtál. Néhányan azt mondják, ficekbe felesleges idegen eredetű, ritkán használt szavakat elrejteni; szerintem semmiképp. Hozzájárul a történet hangulatához, ad az olvasónak, a bővebb szókincsű rétegnek külön treat, a gyérebb szókincsűek pedig majd kikeresgetik őket és épülnek általuk. Ez eddig mind szép és jó, csak... Tényleg szükség volt a durva szavakra? Értem, hogy Will jelleme megkívánta a virágnyelvtől való elszakadást, de hogy "elbasznod"? Minerva fiatalkorában egyáltalán létezett már ez a szó? Én a helyedben publikálás előtt mindenképpen próbálnék tompítani egy árnyalatot a dolgon, mert kizökkenti az olvasót. (És sajnos nem csak itt, máshol is akadtak hasonló szavak.)
Minerva... Úgy érzem, Minerváról nem tudnék sok mindent elmondani. Legalábbis olyat semmiképp, amit te magad nem tudsz. Igaz, nem mutattad meg minden oldalát (úgy éreztem, több lett volna a karakterben az általad bemutatott pár jellegzetes vonásnál), de mindenképpen azt hiszem, hogy te magadban teljesen ismered őt. Biztosan bánsz a karakterével, szépen kezeled.
Pomonával már más a helyzet. Persze, őt is szépen viszed egy vonás mentén, de az általad ábrázolt Bimba professzor tényleg a Hugrabug házvezetője lehetne? Maximum a Hollóháté. Hideg, távolságtartó, szófukar... egyszóval minden, amit a Hugrabug ház NEM reprezentál. Tiszteletben tartom az elképzeléseid a nőről, viszont ebben az esetben érdemes lett volna úgy alakítani a történetet, hogy ne kapjon házvezetői posztot Hugráéknál.
Aurorával sem voltam maradéktalanul elégedett. Majdhogynem emberfeletti belátásról tett tanúbizonyságot a McGalagony szobájában zajló jelenetnél. Azt hiszem, szinte kivétel nélkül bárki ott hagyta volna a professzorasszonyt, bármit is mondott Granger. Érdemesebb lett volna mással is alátámasztanod a döntését, esetleg egy csipetnyi bűntudattal vagy titkolt vonzalommal, valamivel, ami oda tudta horgonyozni a keserű dühben pancsikoló Minerva mellé.
És végül itt az én kedvenc karakterem, Will. Tudom, tudom, ő is nő, valahogy mégis férfiként jelent meg a szemeim előtt. Amolyan ügyeletes Jace Waylandként, ha mond neked valamit a név. Szerettem, hogy több oldalát is megmutattad, a birtoklási vágyát, azt, hogyan áhítozott egész életében a szabadság után, a belőle sugárzó vadságot... Talán őt éreztem a legösszetettebb karakternek mind közül. Igaz, nem mindig értettem egyet a szavakkal, amiket a szájába adtál (még mindig az a véleményem, hogy érdemes lenne tompítani a káromkodáson), de am block mégis ő tűnt a legvalószerűbb szereplőnek. A szenvedélyei, hibái, érdemei valahogy kiegyenlítették egymást és nagyon szép elegyet alkottak. Számomra Will vitte el a sztorit.
Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon különleges történetet olvashattunk. Egy nagyszerű, felkavaró, elgondolkodtató történetet. Mindezt egy olyan író tollából, aki már van annyira kiforrott, hogy ott hagyja a kézjegyét az írásain. Mert a történet alatti, feszítő "zörej" te vagy, kedves író. Aki jól figyel olvasás közben, emellett nem tud elmenni.
Kulcs: 4 - a mellszőrzetes kulcs és Lockhart kicsit háttérbe szorultak (igen, még úgy is, hogy időről időre emlékeztettél minket "arra az átkozott Lockhartra"), ezért nem kapsz ötöst. Ám ennek ellenére is jelen voltak a történetben, a másik két kulcsot pedig nagyon szépen használtad, úgyhogy megy a négyes.
Szereplők: 4.5 (ami itt ötöst jelent) - Will miatt. Miatta kapod az ötöst. A többi szereplődre is figyeltél, McGalagonyt tényleg szépen kibontottad, de a fent említett visszásságok számomra inkább a négyes felé terelték a szereplők kategóriát. Mindenesetre itt volt neked a nap hőse, hogy megmentse a helyzeted, a maga tökéletlenül tökéletes valójában.
Cselekmény: 4.9 (tehát 5) - nagyon örültem neki, hogy ennyi információval láttál el minket. Persze, a fic alapötlete már magában adta, hogy sok lesz a kitérő, de te szépen vissza tudtál terelgetni minket egy-egy ilyen után az eredeti cselekményhez, egymás mellé illesztgetted egy élet darabkáit. Az a 0.1 pedig... nem is tudom, hogy magyarázzam el. Leginkább egy egyéni érzés, esetleg gondolat. Olyasmi, mikor tudod, hogy még hiányzik valami, csak abban nem vagy biztos, hogy mi. Mint mikor tudod, hogy elfelejtettél emlékezni valamire, amire mindenképpen kellett volna.
Nem tudom megfogalmazni, mi az, aminek számomra hiányzik a műből. Egyetlen hajszálnyi valami, ami tökéletessé tenné az egységet. De emiatt a kósza érzés miatt nem teljes az ötösöd.
Tetszés:nem tudom. Tényleg nem tudom. Egyrészt itt van a tény, miszerint ez egy ritka zseniális fic. Tényleg így gondolom. Minden hibájával együtt is messze az átlag fölött pozicionálta magát. Másrészt meg van az a fura érzésem, amiről már fentebb írtam. Nem csak a cselekménnyel kapcsolatban, az egész ficed áthatja ez a... valami. Látod, most hagyott teljes mértékben cserben az ész és az objektivitás. Valami olyan disszonancia van a történetedben, amit az észnél finomabb műszerek érzékelnek csak. De azt hiszem, megkapod tőlem az ötöst, ha megígéred, hogy meghallgatod azt a számot, amit lejjebb belinkelek. Valahogy ez, na meg Lana Del Ray zenéje úgy általánosan az, ami szavak ezreinél és jobban jellemzi ezt az írást. Köszönöm, hogy olvashattam. http://www.youtube.com/watch?v=56JBatEumGo&feature=related
Gratulálok!
Jessica B. Vicious
Szervusz!
Ritkaságba botlottam :) Nagyon örülök neki... Az egész olyan egyedi, tiszta és kiforrott, hogy... máshogy nem is tudnám jellemezni. Valami körbelengi az egészet, akár egy fátyol... Hm :)
Kulcs: 4 pont - ez kissé hiányos volt számomra :)
Szereplők: ilyen megvilágításból nem olvastam McGalagonyról. Furcsa volt, azonban teljesen hihető - amihez a hangulat nagyban hozzásegített. A plusz karaktered szinte élt és megszólalt - néha elég élesen... Az obszcén kifejezések egyáltalán nem illettek ebbe a műbe... meglepődtem, ugyanis kátyúnak hatott a majdnem rögtelen, sima úton.
Cselekmény: 4 pont.
Tetszés: 5 pont^^ Bár a "tulajdonképpen" csúnya, semmirekellő töltelékszó, ami túl sokszor fordult elő ahhoz a történet folyamán, hogy ne szóljak érte :)
Tetszett, köszönöm.
shanon widow
Kedves Szerző!
Kulcs: 4
Nem kapott mindegyik teret.
Szereplők: 5
Minerva karakterét nagyon jól megragadtad. Érdekes nézőpont, életszagú.
Cselekmény: 5
Jól felépítetted, nem voltak hiányos, zavaró hézagok. Érdekes kifejezéseket használsz, szépen bánsz a szavakkal. Látszik, hogy nem ma kezdtél el írni. Néha túl obszcén, de tetszett. A cselekménye nem túl bonyolult, de annál inkább élvezhető. Lochartért külön pont! :-D
Összességében: 5
Szinte mindent leírtam, nagyon tetszett! Köszönöm az élményt, további sikereket kívánok!
Gratulálok!
Banya
Kedves Író!
1. kulcsok: 4 pont
Ezért vérzik a szívem, mert ez a sztori fogott meg legjobban a kihíváson, de Lockhartot és a sztoridban hozzá kapcsolódó mondatot kicsit sántítósnak éreztem.
2. szereplők: 5 pont
Nem ilyennek képzeltem a fiatal McGalagonyt, abszolút nem. De hiába élnek a fejemben fix képek a szereplőkről már az első kötet elolvasása után, te mégis el tudtad velem hitetni, hogy lehettek akár ilyenek is.
3 cselekmény: 5 pont
Nagyon tetszett a kettősség a sztoriban: hogy hiába csak egy rövid időt ölel át a valós idő, de mégis végigpergeted előttünk Minerva életét, méghozzá nagyon hangulatosan. Engem speciel nem zavartak az obszcén kifejezések, nekem nem tűntek túl kirívónak. Bár én való életben is tudok… khm… nem túl szépen beszélni, szóval ez nem mérvadó. :D
4. összességében: 5 pont
Hű. Ebbe nem tudok és nem is igazán akarok belekötni. Keserédes volt, mégis nagyon szép, benne volt az elmúlás, de a remény is, hogy sosem késő megújulni. Nagyon kíváncsi vagyok, ki lehetsz, remélem, hamar kiderül! :)
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Xwoman
Kedves Ancsa, köszönöm szépen a kritikádat. Ami a Nemek Harca kitételt illeti, teljesen igazad van, ahogy a többi kommentelőnek is, kicsit minimálra sikerült. Na jó, nagyon. Egész konkrétan az írás közben megfeledkeztem az eredeti feladatról... na, de nem keltem itt rossz híremet inkább. >.<
Örülök, hogy tetszett, és hogy írtál.
Kedves Jess,
köszönöm a kritikádat, igazán szép és intenzív volt, a hibák kiemelésével együtt is mérhetetlenül jóleső és megtisztelő.
Kíváncsi lennék, vajon bejött-e tipped. Nem hiszem. :)
Ami a nyelvezetet illeti, általánosságban nem értünk egyet. A nyúlós, túldíszített mondatokkal kapcsolatban abszolút, de a trágár szavak szerintem épp úgy erős kifejezőerővel és épp úgy fontos érzelmi, hangulati jelentéstartalommal bírnak, mint a szép szavak. Megvan a helyük, szükség van rájuk, ennek ellenére van, aki megtűri őket, van, aki nem.
De itt - hosszas gondolkodás után végül én is arra jutottam - tényleg nem voltak a helyükön. Meggyőződésem, hogy az a szó minden korban létezett, és egy olyan furcsa, polgárpukkasztó valaki, mint Will, bizonyosan használta időnként. De a végén valószínűleg mégis igazat adok neked, és letompítom, mert annak ellenére, hogy Will világában a helyén lenne, Minerváéban nincs, és ezért valóban elüt. Köszönöm, hogy elgondolkodtattál rajta.
Minervával kapcsolatban azt hiszem arról van szó, hogy ez a történet sokkal inkább Willről szólt, mintsem Minerváról. De erre még ő is csak a végén jött rá, mikor belátta, hogy hagyta, hogy a fél életét egy teljesen értelmetlen szenvedély eméssze fel. Én meg transzba esve botladoztam utánuk, és próbáltam lépést tartani. :) A történet legtöbb hibája a spontaneitásában keresendő. És ugyanezért szeretem mégis a legjobban.
Pomona. Hú, itt megint nem nagyon értünk egyet. Egyrészt tudjuk jól, hogy négy ház nem fedi le, nem fedheti le egy ember összetett személyiségét. Nagyon sokan egyik házba sem igazán valók, vagy talán senki sem, és mind közül épp a Hugrabugosok a legfurcsábbak, legkevésbé megfejthetőek. A Hugrabug könyvekben említett erényei a szelídség, a becsületesség, igazságosság. Mindez nem hiányzik Pomonából (na jó, a szelídség inkább a nyílt konfliktusok kerülésében nyilvánult meg), bár valóban nem jelent meg konkrétan a történetben.
Aurora. Hááát. Bevallom, nagyon is ott volt vonzalom, de tényleg nincs kimondva. Valamiért úgy éreztem, nem lenne ereje, ha kimondásra kerülne, snassz lenne, üres, hiteltelen. De azért ott van. Benne van ez a ragaszkodásában, abban, ahogy bevallja, már évek óta próbálja megközelíteni, abban, hogy tud vele ennyire gyengéd lenni... nem tudom, nekem annyira egyértelmű volt, hogy nem akartam továbbmenni a sejtetésnél. Tényleg ennyire nem jön át? :$
Will. Vahh, annyira jó olvasni, hogy ennyire hatással volt rád, még ha a kijelentéseid alapján nagyjából egyedül is volt ezzel. :) Ami a férfi identitást illeti... hát, valószínűleg ő sem hívatta magát véletlenül willnek, de talán mégis van a személyiségében valami, ami akkor is elárulná, hogy nő, ha ezt nem tudnánk egyébként. Egy nő még akkor se lesz igazán férfi, ha ennyire nagyon domináns a mentalitása.
Érdekes, amit a cselekménynél írsz. Talán segíthetek abban, mi az, amit hiányolsz: tudatosabb tervezést, határozottabb cselekményvezetést. Mint mondtam, a spontaneitás kétélű fegyver.
Meghallgattam az ajánlott zenét is. Nagyon szép. Tetszett.
Nagyon köszönöm a kritikádat.
Kedves Shanon,
a te kritikádat is nagyon köszönöm, velős, de hangulatos, szinte belepirultam :Đ. A káromkodásról már írtam Jess kritikájához, a tulajdonképpen meg tulajdonképpen csak egy szó, nem fair így diszkriminálni szegényt :Đ. A töltelékszavak kellenek egy írás ízéhez, bár igen, jó néhányat azért ki kellene gyomlálni innen, szóismétlés, szóismétlés. :))
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm még egyszer, hogy írtál. :)
Kedves Banyanyanya,
köszönöm a kritikádat.
Vééégre valaki értékeli Lockhartot! :ĐĐ Nagyon megszenvedtem ezzel a kulccsal (na jó, nem, akkor azért nagyobb szerepet kapott volna a történetben), de humorosnak tartottam végül a megoldásomat, még ha nem is lett túl hangsúlyos. Szóval örülök, hogy tetszett, és köszönöm a jó kívánságot :Đ.
Kedves Xwoman,
ne sajnáld a kulcsot, hiszen igazad van. :)
Örülök, hogy hitelesnek találtad a karaktereket, és élvezted a történetet. Nagyon köszönöm a kritikádat, biztos összefutunk ám még valami hasonló kapcsán a közeljövőben ;ĐĐ.
Megjegyzés küldése