Kedves Érdeklődők!
A legfontosabb, hogy nem zárunk be. A kihívás folytatódik. Holnap megújul az oldal. Tehát, az olvasókat, és a pontozókat továbbra is várjuk. Tizennégy írónk maradt, plusz én, mint szervező, de a történetem nem kerül feltöltésre. Az eddigi hét között ott van, és a hozzászólásokból leszűrhető, hogy melyik az. Így én elállok a versenytől.
Az Írók egyéni versenyzőként indulnak, legvégül egy nyertest hirdetünk. Minden más marad a régiben. Aki végigpontozza az összes történetet, kérhet egy novellát az egyik versenyzőtől.
Ami az itt kialakult helyzetet illeti... A pletykákat hallottam én is. Meg kell hagyni, érdekes dolgok keltek szárnyra. Ami közérdekű, az az, hogy valóban kilépett hét író. Az egyik ok az én személyem. Ezen nincs mit szépíteni.
A másik ok, Jess.
Ami a csalás tényét illeti... Az igazat két személy tudja, de ugye, mi mondhatunk akármit. Aki ismeri őt, vagy engem, azok itt maradtak íróként. Nekem ennél többre nincs is szükségem, remélem, nektek sem.
Meg kell hagyni, nem hétköznapi modora van. De mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen. Ami a véleményeire vonatkozik, joga van leírni azt. Ha az íróknak joguk van írni arról, amiről akarnak, akkor én nem állok a kritikusok útjába sem.
Bevett szokássá vált, hogy az Írók kritizálják a véleményezőket. Én ezzel sosem értettem egyet. Voltam olyan kihíváson, ahol az írók döngölték földbe a véleményezőket. Köztük olyanokat is, akiket személy szerint nagyra tartok. Amihez a nevemet adom, ott ennek helye nincs.
És, itt borult a bili, hogy szépen fogalmazzak.
Támadva lett a személyem, a csapatom, az egész játék.
Nem tagadom, direkt hagytam.
Ha csak a számlálóra pillantotok, megértitek. Ha harc, és ugye, már a kihívás nevében is benne van, akkor legyen az. Eddig hagytam is, hisz valóban sokakhoz elért az, hogy mi mit szerettünk volna. Ha már egy kihívás szervezői kiállnak a pontozók mellett, hogy igaz véleményt biztosítsanak az Íróiknak, akkor megérte.
Ha bárkinek egyéb kérdése lenne, megtalál a kihívás e-mail címén.
Gin
13 megjegyzés:
Szerintem a számláló egyetlen dolgot mutat, Ginevra. Az emberek kenyeret és cirkuszt akarnak még manapság is. Ti megadtátok nekik a cirkuszt. Kell ennél több?
Az, hogy ezután minden író meggondolja, hogy részt vegyen egy hasonló megmozduláson, már más kérdés. Az, hogy felelős vagy a versenyért és mindazokért, akik benned bíztak, hogy egy jó és örömteli versenyben vesznek részt, megint más dolog.
Ez itt nem valósult meg.
De igazad van, jogom van a véleményemhez: ezen a versenyen az a szabály, hogy nincs szabály. Ha meg még ez sem működik, hát csinálunk másikat.
Csak gratulálni tudok hozzá, és kívánom, pont olyan jól érezzétek itt magatokat, mint amilyen kellemessé és élvezhetővé tettétek ezt a versenyt mások számára is!
Ginevra Piton, amit írtál, az blabla. és nem meggyőző.
Mondhatsz bármit, ez a versenyt tönkretettétek, az az író, aki nem vonja vissza a történetét, bármelyik csapatban is indult, magát minősíti.
Képes vagy védelmezni a nem hétköznapi modorú Jesst? Nem mondható el róla, hogy egyáltalán van modora. Érzelmi fogyatékos, és valószínűleg nagyon boldogtalan ember lehet. „De mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen.” Belegondoltál abba, hogy ez mit jelent??? Joga van pl. a sorozatgyilkosnak lenni? Mert ha képletesen is, de Jessica ezt művelte. Nem érdekel, hogy ezután mit hord össze a maga sajátos stílusában, ha meglátom a neve alatti hozzászólást, én elolvasni nem fogom.
Ami téged „illet”, miért hagytad idáig fajulni a dolgokat? Ennyire alkalmatlan vagy egy kihívást neten keresztül levezetni? Már régen le kellett volna vonnod a konzekvenciát az első történetre írt, kritikának nevezett … valami után, és visszavonulni, visszahívni a pitbullodat, és csendben eltűnni a balfenéken.
Nagyon sajnálom az írókat, akik készültek erre a kihívásra, és az olvasókat is, bár ők talán megtalálják majd tisztességesebb oldalakra feltöltve az ide szánt írásokat.
Mindenesetre én innen távozom, ezen az oldalon olvasni, pláne pontozni nem fogok.
Kedves Ginevra!
Ez a " tök mindegy mit, csak beszéljenek rólam/rólunk" hozzáállás egy dolog miatt növelte a számlálód adatait. Egész pontosan kettő miatt:
1.: Elterjedt, hogy van egy hely, ahol a szemtelenség magasiskoláján lehet nagyokat röhögni.
2.: Soha senki nem fog sem téged, sem pedig a szélárnyékodban ténykedőket sem komolyan venni, sem pedig szívesen látni.
Ha ez volt a cél, gratulálok! Tökéletes eredményt értél el.
Lune
Hát, ha te csak a számláló miatt hagytad a balhét továbbgyűrűzni, akkor én ide biz többet be sem teszem a lábam, miattam ugyan ne szaporodjon, a végén még rossz következtetést vonnál le.
Ha eddig meg is értettelek, ez a pofátlan hozzáállás betette a kaput.
A másik a történeted, ami nem kerül fel, de a hozzászólásokból le lehet venni, hogy melyik az, mert már fent van. Miva'?
És a bicskanyitogató dumád után is kénytelen vagyok elismerni, hogy manapság egyes írók túl sok mindent engednek meg maguknak. Ki a fenének képzelitek magatokat, hogy a kritizálókat nekiálltok leugatni? Senkinek nem lehet véleménye, de ti eláraszthatjátok szarral a világhálót? Kapjatok már a fejetekhez, Jessica B.V. csak leírta azt, amit mindenki más gondolt, amikor a történeteiteket olvasta. Nektek nem kell végiggondolni, hogy milyen stílusban, milyen karakterekkel, milyen minősíthetetlen színvonalon írtok? Persze tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, nem veszi magára, de egyesek tényleg vannak olyan rosszak, hogy kínozni lehet a sztorikkal, amiket kiadnak a kezeik közül. Ha eddig nem volt senki, aki ezt őszintén megmondta, most akadt egy. Nemhogy örültetek volna. Én azt tenném.
Avina, pontosan. Cirkusz kell ahhoz, hogy felhívjuk a figyelmet arra, amiben hiszünk. Szörnyű, hogy eddig kellett elfajulnia az egésznek ahhoz, hogy legalább néhányan felfigyeljenek a dologra. Nem mentegetem magamat. Az íróktól már elnézést kértem. Most ugyanúgy megteszem azokkal is, akik olvasni jöttek.
Bocsánat.
De még most sem csinálnám másként. Lehet támadni, vagy kizárni más oldalakról. Még mindig azt mondom, hogy megérte.
Marie1, most ugyanott tartunk, ahol eddig. Csúnya, rossz, gonosz szervezője van a kihívásnak, és tizennégy olyan embere, akik lesüllyedtek a szintjére. Már, ha jól értem a szavaidat. Igen, valóban önmagukat minősítik. A te szempontodat ismerjük, de talán eltöprenghetnénk azon, hogy nem minden fekete meg fehér.
Pitbullom nincs, ha ezalatt Jesst érted, akkor a nézeteimet ismered. Nem hívtam, és nem is fogom visszahívni.
Lune Sanglante, a "mindegy miként, de beszéljenek rólam/rólunk" dolog annyiból állt, hogy sajnos ez kell a mai világban ahhoz, hogy felfigyeljenek az emberek. Ha ezért elfordulnak tőlem ismeretlen emberek, sajnálom. Én még mindig hiszek ebben.
Ami a szélárnyékomban tevékenykedő embereket illeti, köszönik, így is maradnak.
Piszkepapir, ha csak a számláló érdekelne, akkor másmilyen balhét robbantok ki. Nem foglak félreérteni, hisz ezek szerint már ezt sem olvasod/olvassátok el, de a stílusom már hosszú évek óta ilyen. Sajnos, már kinőni sem fogom.
Amit viszont örömmel látok, az az, hogy a kritikusok pártját fogod. Ezért viszont hálás vagyok, minden bicskanyitogató maszlag nélkül.
Kedves Szervező!
Ez az utolsó hozzászólásom a témában, és csak véleménykinyilvánítás, egyetlen szavam sem fog támadólag hatni, csak az egyéni tapasztalataimat tükrözi, semmi mást.
Az igazság relatív fogalom, deformálható, vitatható, nehezen kezelhető. Egy olyan tükör, amiben, előtte állva, apró lépések formájában mindig más szögből látod a szobádat visszatükröződni. Nagyon nagy bátorság és elvakultság kell ahhoz, hogy bárki is síkra tudjon szállni a saját látásmódjának terjesztéséért. Mindannyiunknak vannak elképzelései arról, mi lenne az igazán célravezető, jó. Ha ezt el tudod fogadtatni másokkal, akkor még néhányan elhiszik, hogy ugyanazt látják, amit te. De ez csak a legritkább esetben szokott előfordulni, mert mindannyian emberek vagyunk, saját elképzelésekkel, véleményekkel. A „ha harc, hát legyen harc” lózung itt azért volt rossz, és azért vitte vágóhidra a kihívást és az eszmét, amit elérni kívántatok vele, mert rosszul indítottatok.
Szerintem a verseny résztvevőinek jó, ha 10 %-ka tudott arról, hogy a Nemek Harca Kihívás valójában a Szólásszabadság Kihívása álnév alatt. Még kevesebben tudtak arról, hogy a cél az volt, hogy az itt a kihívásra jelentkező írók munkáin keresztül akartatok … csúnya szót fogok mondani: példát statuálni.
Még egyszer mondom, ez nem vád, mindössze észrevétel. Én nem képviselek semmit, nem kívánok senkinek sem a szószólója lenni, nem akarok „valaki lenni ezen a kihíváson”, nem viszket a …. khm segglyukam. (vazz).
De amikor elindítotok egy ilyen kampányt, célszerű tájékoztatni mindenkit arról, hogy a feladat az volt, hogy a verseny végére az amatőr írók megtanulják egyszer s mindenkorra, hogy nem tudnak írni, és hogyan kellene csinálniuk. Tudom, hogy ez egy verseny. Azt is tudom, hogy a versenyeknek többnyire az a célja, hogy győzzön a jobbik. De ki az, aki józan ésszel felvállalja, hogy odaáll mindenki elé, és meghatározza, HOGYAN KELL ÍRNI és HOGYAN KELL KRITIZÁLNI AHHOZ, HOGY AZ ÍRÓ TANULJON MEG ÍRNI. Mondjuk egyetlen kihívás leforgása alatt.
Én ezt nem mertem volna.
Tudod, miért?
Nincs íróiskolám. Nincsenek tanítványaim. Nem tudom, hogyan kell megtanítani másokat írni. Nem tudok mindent, nem vagyok zseni. A véleményem az írásról relatív, nem képviselek sem én, sem más mércét. Mércét állítani ugyanis mindenki csak önmagának tud. És meg is van hozzá a joga. Egyedül dönteni ebben. A kritikaírás SEM állíthat mércét. Főleg nem egy emberét. A vélemények kinyilvánítása szabad tevékenység, oda-vissza működik. A kritikus tisztában van a tette súlyával. De azzal is, hogy nem határozza meg az író jövőbeli stílusát, nem ad neki további elképzeléseket, nem cincálja darabokra a művét, nem teszi nevetség tárgyává, és nincs joga egy emberként azt sugallni az írónak, hogy meg kell védenie a becsületét előtte, bűnhődnie kell, esetleg szégyellnie magát, de nem csak ő előtte, de mindenki előtt. Nem közölheti vele, hogy gyáva, amiért nem viselte elég jól a kapott kritikát. Mi az,hogy gyáva? És miért válik egy kihívás attól jobbá, ha ezek a gyávák „elfutnak”?
Kedves Ginevra!
Bárki követhet el hibát, én is megtettem, számtalanszor.
De nem illik egy elkövetett hibára ráhúzni utólag, hogy az valójában stratégia volt, és így is akartad.
Ez nem reális.
A szólásszabadság és a tiszta kritika elmélete jó dolog, én is amondó vagyok, de akkora falat és akkora mérhetetlenül mély téma, aminek megvitatása nem lehet tárgya egy kihívásnak. Nem azért, mert nem szabad kritizálni, szó nincs erről! Lehet, sőt kell is! De ahogy a pedagógusok is mondják, fáradt gyermeket nevelni nem célszerű. Akkor kell megnevelni, amikor nyitott, amikor friss, amikor a megnevelése nem egy egész csapat bukását veszélyezteti, hogy még ez is a vállát nyomja. Ez indulatot szül, és neked ezt tudni kellett volna.
Én még a célt is megértem. Csak azt is tudom, hogy nem lehet ezt a célt rákényszeríteni mindenkire. Csak azokra, akik akarják. És nem lehet az egészet elintézni annyival, hogy akinek nem tetszik, ne szóljon bele, hanem menjen. Utólag már nem. Előtte kellett volna.
Mi tartott vissza benneteket ettől?
Kihívásreklámnak ez nem volt jó. Holnapreklámnak igen, ahogy a számláló is mutatja. Tudod ez olyan, mint amikor megnézem a Merengőn vagy a Töviskapun, hányan nyitották meg a történetemet, és ha elég sokan, eldöntöm, hogy jó történetet írtam. Képletesen.
Én nem tudtam, hogy ezen a kihíváson a szólásszabadságért vívott harcról és a kemény kritikák elfogadtatásáról van szó. Valami furcsát éreztem, meg valamit gyanítottam már napokkal ezelőtt is, de a kampány eszembe se jutott. És csak egyetlen egy helyen hibáztál, de ott nagyot: amikor elhitted, hogy kézben tudod tartani a szálakat.
Sokan szeretnek hobbiírónak lenni. Sokan szeretnek hobbiíróknak fenntartott kihívásokon részt venni. Az ideológia nem felel meg ide, mert vág, szeparál, kiközösít. És mi hobbiírók vagyunk. Biztosan sokan akadnak közöttünk, akik szeretnének továbblépni, és nagyon helyesen is teszik, akinek célja van, harcolni kell érte, meg kell csinálni. De ne erőltessük rá másokra az akaratunkat. Mindenkiben él a jobbra való törekvés, anélkül is. Mindenki fog még jót, rosszat kapni ezek után is, mint kihíváson, úgy az életben. De ez így nem fog „színvonalat” emelni. A balhé csak arra jó, ami: balhézni.
És ne éld meg vereségként azt, hogy nem viselik jól az emberek a kritikát. Nem viselik jól, ez van. Meg kell tanítani őket rá? Nem tudom. Lehet.
De nem itt. Nyiss egy klubot, beszélgess ezekről a dolgokról azokkal, akik úgy gondolják, szeretnének ezzel a témával foglalkozni, ha már ekkora horderejűben gondolkodsz, mert a téma jó!!!! Legyen formája, legyen nyílt célja. Én leszek az első, aki helyeselni fogom. Én is szeretem a kritikákat. Némelyik mellbe vág, de tanulni is szeretek belőlük, ha értem azokat, ha már megértem rájuk.
De nem szabad haragudni azért, mert ez itt most nem működött. És azokra sem, akik elmentek. Ezt a dolgot nem lehetett így megfogni, és hiányzott a tárgyalási képesség.
Kedves Ani!
Teljes mértékben egyetértek veled.
A tárgyalásra viszont nyitott voltam mindaddig, míg észérveket vonultattak fel. A fő probléma nálunk ott vetődött fel, hogy én az elején leszögeztem, hogy - szó szerint vedd - nem egy embernél kilincseltem azért, hogy kritikusként jöjjön a kihívásra. Mikor Jess rábólintott, ezt közöltem is az írókkal. Nem mindenki örült, de elfogadták. Aztán a kritikái után felmerültek újabb, és újabb gondok. Hogy nem olvasta végig. Beismerte, utólag mindet becsületesen elolvasta. Hogy a modora milyen. Erre vállat vontam, ebbe nem szólok bele. Aztán jött az, hogy kiadtam nekik az írók nevét, amit ő állítólag be is ismert. Érdekes, hogy ha igaz is lenne, akkor mosolyogva nem bólogat rá. De minden egyes nap felmerültek az újabb gondok. Ekkor jutottunk arra a pontra, hogy szavazásra bocsátottam a dolgot. Ha legalább a résztvevők fele azt mondja, hogy zárjam ki, megteszem, bár akkor nem Kyra, hanem én lépek vissza a szervezéstől, hisz nem tartottam Jessnek az ígéretemet.
Mivel nem zártam ki, öt ember lépett ki emiatt. Két ember, ugyanebből a csapatból, szó nélkül eltűnt a kihívás folyamán. Így jön össze a hét hiányzó író. Ha csak a számadatokat nézzük, a húsz emberből tizenöt maradt. Én ezt még mindig szépnek tartom.
Ami a hibát illeti, én eddig is elismertem. Nem szokásom másra hárítani, ezután sem fogom. De az, hogy ha már kikerekedett ebből egy ekkora "balhé" akkor már igenis megpróbáltam a jó oldalát nézni. Ha a fülemet, farkamat behúzom, és nyüszítve elvonulok, attól nem lenne jobb. Szedjen szét aki akar, eddig is hagytam. Maradok, aki emiatt támad, megteheti.
Ami viszont a kihívás igazi célját illeti, az valóban nem ez volt. Mint a kiírásban is szerepelt, újat akartunk, igaz, nem ennyire nagy dolgot. Ami kikerekedett belőle, az csupán részben az én hibám. Tudod, egy ember ehhez nem elég.
Én nem haragszom már senkire. Igaz, tüzet okádtam, miközben a szarvaimat fényezgettem, de elmúlt. Még mindig vállalom mindenért a felelősséget, és ez a továbbiakban is így lesz.
Ami a hobbiírást illeti, legyen. Én magam sem vagyok más, csupán abban a környezetben, amiben ez felvetődött, a megnevezés nem állta meg a helyét.
Amit szintén el kell ismernem hibaként, az az, hogy én arra számítottam, hogy mindenki egyetért azzal, hogy igenis, kell az őszinteség. Nem a szólásszabadság, pusztán az, hogy megmondják, mit váltott ki egy-egy írás. Hogy éppen milyen szövegkörnyezetben írják le, az más kérdés. Modorosan is meglehet fogalmazni ugyanazt a mondanivalót, a lényeg megmarad. De ha valaki nem színészkedik, az talán becsülendőbb.
Ami a kritikaírással felállított mércét illeti, itt mindenkinek más a véleménye. Számtalanszor javasoltam az íróknak, hogy olvassanak többet, főként szépirodalmat. Egyéni látásmód, mégis leírtam, mert úgy éreztem, hogy javukra válhat. Hogy kik fogadták meg, az más kérdés. De mégis leírtam, mert így éreztem jónak. Hogy emiatt hányan húzták fel az orrukat, és javasolták, hogy hova, meg miként írjak véleményt, megint más dolog.
Ez pedig nem csak nálam volt központi probléma. Már említettem, hogy több embert megkerestem. Olyanokat, akiknek a szavára sokan adnak. A válasz minden esetben az volt, hogy nem jönnek, mert nem érzik azt, hogy szükség van rájuk. Hogy minden esetben kioktatást kaptak, nyíltan támadták őket. Mikor aztán eljutottunk addig, hogy mindenki össznépi iszapbirkózást rendezett az oldalon, akkor már mindegy mindegy alapon hagytam. Ha még az elején közbeszólok, nem lett volna ekkora tere. Talán azt kellett volna tenni, de még mindig ezt tartom a kisebbik rossznak. Hogy miért? Mert sajnos valóban csak arra figyel fel az ember, ami ilyen köntösbe van burkolva. Onnantól pedig, hogy kilépett öt író, és tudtam, hogy maradnak a többiek, valóban ez lett a célom. Mert minden rosszban van azért jó is.
Köszönöm, hogy leírtad az észrevételeidet, tanulságosak voltak.
Gin,
Ma reggel emailben kértem, hogy vedd le a honlapon található partnerlistából a Malfoy Kihívást (melynek egyik szervezője voltam), mert a lehető legegyértelműbben szeretnénk elhatárolódni attól a botránykampánytól és - nincs rá jobb szó - a kihívás, mint élvezetes játék sárba tiprásától, amit művelsz.
Úgy gondoltam, elég, ha emailen kérlek erre udvariasan, ám nyilvánvalóan a "sürgősen" és "azonnal" szavak nem jelezték kellőképpen, milyen gyorsan szeretném, ha törölnéd a listáról a Malfoy Kihívást.
Ugyanakkor láttam, hogy arra volt időd, hogy az itteni kommentekre válaszolj. Nos, nem szeretem a nyilvános üzengetést, de elképzelhető, hogy az emailekkel jelenleg nem érsz rá foglalkozni. Úgyhogy most ezúton - szintén udvariasan - kérlek, hogy töröld.
Köszönettel, Luna_L
Luna, sajnos valóban nem néztem az e-maileket. Természetesen levettem az oldalatokat.
Házi maszturbáció. Van olyan író, akinek maradásában csalódtam. Egyszerre rázzátok ki két bérelt kritikázónak. Singer és Rovenax.
Nasu, teljesen igazad van, és a hasonlat ugyan gusztustalan, de találó. :-)
Egy kedves ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, hogy valaki ezen az oldalon az én nevemet használja, miközben én vagyok Nasu a Merengőről.
Nos, nem tudom, hogy ez szándékos-e vagy csupán véletlen, de kedves "Nasu", szeretnélek megkérni, hogy változtasd meg a megjelenített nevedet. Nem akarom, hogy összekeverjenek veled, nekem ehhez semmi közöm és nem is akarok részt venni benne. Úgy gondolom, hogy jogos a kérésem, már lassan 3 éve publikálok ezen a néven Merengőn.
Előre is köszönöm!
Megjegyzés küldése