"Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."
Charles Dupoint
Cím: Érzelmek viharában
Csapat: Amazonok
Elsődleges kulcs: Tél
Másodlagos kulcs: Hollóháti Heléna
Harmadlagos kulcs: Véres Báró /Desmond Donovan/
Negyedleges kulcs: 3. Lelkesen vetette magát a zoknik közé.
Jogok: Minden jog Rowling anyánké.
Műfaj: Novella
Figyelmeztetések: Szereplők halála, AU, Angst
Korhatár: 14
Tartalom: Azt regélik, a középkor kegyetlen volt. Kétségtelen. Ám gyönyörű szerelmek is születtek az idő tájt. Egy elrendelt házasság nem számított különösnek, viszont a mély érzelmek annál inkább.
„A medál közepét egy szikrázó hópehely uralta, melyet egy fekete drágakőbe rejtettek. Gyengéden végighúzta az ujját a csiszolatlan széleken. A rabul ejtett pihe ekkor felszikrázott, és egy pillanatra bevilágította börtönét, majd újra megpihent.”
Megjegyzések:
Rengeteg ihletet merítettem ebből a videóból: http://www.youtube.com/watch?v=ywnrZ-BW7ic
Számomra ők testesítik meg a szereplőimet.
A történetet itt olvashatjátok: Érzelmek viharában
14 megjegyzés:
Szia! Először is, le szeretném szögezni, én nem fogok pontozni ezen a kihíváson, nincs arra időm, hogy minden történetet végignyálazzak, csak a véleményem mondom el, őszintén, segítőkészen, hogy lehetőleg a legtöbbet tudj belőle profitálni, mert úgy vettem észre, most ez az üdvözítő út. Több mint ötszáz könyvvel a hátam mögött azt hiszem, jogom van a véleményemhez – hogy így igazoljam önmagam, mint valaki másnál láttam. Viszont senkit nem akarok megbántani, csak a jó szándék vezet.
Nos, a stílusod szép, de néhol úgy érzem, nagyon próbálsz imitálni másokat, akiknek ez a díszes próza nagyon kézre áll, te ugyanakkor még nem nőttél fel ehhez, a jelzőid sokszor sekélyesek, klisések. Pár példa: „Desmond úgy nézett rá, mint egy prédára leső vad, aki tudja, hogy zsákmánya tisztában van vele, ő lesz a végzete.” Hű, én ennél elcsépeltebb hasonlattal ritkán találkozom, kivéve a szerelmes tinis-vámpíros regények repertoárjában. Vagy ilyen "a kíméletlenül sötét éjszakára," nem sokkal lejjebb: „A sötét fellegek kegyetlen hideget vontak igába, és terelték maguk előtt.” Ebből annyi jön le: az író szereti az üres jelzőket, amelyek valójában mindkét mondatban esetlenek, mind a kegyetlen, mind kíméletlen szó kiürül, önmagát gúnyolja, üres és dagályos. Ahogy ez a mondat: "Villám hasított át az égen, és egy pillanatra mintha megnyílt volna a mennyek kapuja. " Igen, a villám így hasított már vagy ötven évvel ezelőtt minden rémtörténetben meg detektívregény ponyvában is. Biztos vagyok benne, hogy sokak lelki szeme előtt meg is jelent a kastély képe, a nyikorgó, rozsdás kapuval… „"A földöntúli fény, mely kiáradt, közvetlenül az asszony arcára vetült. Egy pillanattal később viszont nyoma sem volt, újra az özvegyből áradó áthatolhatatlan sötétség telepedett rájuk." Itt egyszerűen nem értettem, mi történt, hogy mi volt, micsoda kavarodás… többször el kellett olvasnom ezt a részt, és nemcsak ezt… És most szidhatsz, hogy bennem van a baj, de már Kosztolányi megmondta: „olvasót vagy a hallgatót egy pillanatig sem szabad bizonytalanságban hagyni”, te többször hagyod a befogadót bizonytalanságban, mert annyira túlbonyolítod a mondataid. Néha a kevesebb több, a feszesebb fogalmazás célravezetőbb, ha nem tartod határozottan a kezeid között a gyeplőt, a mondatok „megbokrosodnak” :D, ahogy itt is. „A lány akkor még nem fogta fel, hogy az édesanyja olyan hatalmas varázserő birtokosa, ami kihatással van a környezetére.” Itt majdnem abbahagytam az olvasást, ilyen modoros prózában egyszerűen nem lehet felcserélni egymással az amit és az amely vonatkozó névmást. / „Nem volt kimondottan jóképű, melyen még sokat rontott az a mély heg is” - itt meg az egész mondatra utalsz vissza, nézd meg, melyiket kell ez esetben használni… Segítek: http://www.nyest.hu/hirek/ami-es-amely / „Ő csak azt tapasztalta, hogy ezek az érzelmek, a mély gyász látható jelei, melyek feltörtek belőle, elbűvölik. Az egyetlen vigasza az volt azon a borzalmas éjszakán, hogy rájött, érezni mégsem bűn.” és megint sok lufijelző, jobbat nem tudok mondani, csak fűzöd őket láncra ebben a kínosan teátrális, modoros írásban, de ha jobban megnézzük őket, kipukkannak. Az elbeszélői hang olyan távolságot kreál olvasó és a történések között, hogy egyszerűen nem lehet azonosulni a cselekménnyel. Olyan az egész történet, mint egy hógömb, egy bura alatti világ, plasztik üvegfalon keresztül nézzük, szép, szép, csili-vili jelzők, de nagyon élettelen, művi, steril. Messze minden zsigerbe és elevenbe vágó érzelemtől. Tudom, hogy a régi korok szövegeinek "fentebb stíljét" akarod felidézni, de visszájára fordul az igyekezet… csak két kiragadott példa:„Ezen eszmék szinte mindig láthatatlanok.” „Sokan hangoztatják mégis, mellkasukat döngetve önnön öklükkel. „Ezen” és „önnön öklükkel, aucs :(
"Hallotta a madárszárnyon terjedő pletykát is, melyben gúnynévvel illették haragosai. " Itt meg kellett kapaszkodnom. Az irodalom a 18. százaid francia irodalomtudomány óta eredetiség-kényszerben szenved, csak az érték, ami eredeti, a modern irodalom hipertext és intertext-elméletei erre reagálnak ugyan, hogy ez képtelenség, mégis… Mindenki újítani akar, még bevett szófordulatokat is – amelyeket pedig jobb lenne békén hagyni –, vagy kreálni valamit, még akkor is, ha esetlen… Ez a pletyka madárszárnyas-izé, ez esetlenség, becsülöm, hogy meg akartad újtani a író nyelvedet, de néha jobb nem elhagyni a járt utat a járatlanért, és ha mindenképpen egyediségre törekszel, akkor az elcsépelt jelzőket irtsd ki máskor. A jelzők nagyon fontosak, de ebben a művi-modoros légkörbe olyannak tűntek, mint ezredik piros szalag egy agyondíszített fenyőfán. „A lányra pillantott a válla fölött. Ő egy pillanatra elmerült az ezüstös írisz tanulmányozásában.” Néhány helyen érzem a béta hiányát, például ez a pillant, pillantás, bármelyik vérmesebb fajta húzta volna ki, ahogy az ezüstös íriszeket is. Kérlek, könyörgök – és nem könyörgöm, mert az helytelen, hiperkorrekt alak – hagyd azokat az íriszeket… Egyszer olvastam egy kemény ítésznél, hogy magára valamit is adó író ilyet nem ír le. Nos, nem tudom megítélni, én nem vagyok magamra valamit is adó író, csak egy kritikus. Hogy a történetről is mondjak valamit: sajnos nagyon távol áll tőlem az a fajta szűzlány-szerelem, és nekem a főszereplő életidegen ebben a nagy tökéletességében. Nem tudok vele azonosulni. a párbeszédek is mintha sokszor előre megírt és begyakorolt dialógok lennének. Nem tudom… A lélektani részét majd más megmondja, ahhoz hozzá sem merek szólni, itt sem okos, sem szép nem lehetsz, úgy látom.
Mindenestre, látom benned a potenciált, a törekvést a szépre meg a jóra, a prózád kellemes, még ha sokszor meg is bicsaklik, ami egyébként nem lenne probléma, de ez egy kihívás, és úgy látom, itt mindenki ugrik a legkisebb hibára is, így tartozom annyi őszinteséggel, hogy leírom.
amúgy meg, én inkább tanácsolnám, hogy keresd meg a saját hangod, mert úgy érzem, most imitálsz másokat. Ez nagyon felismerhető. De minden megvan benned, hogy önmagad add, és akkor minden sorod eredeti, friss és mellbevágó lesz :)
Megmondom őszintén, már a kihívás fb oldalán közzétett idézet is felkeltette az érdeklődésem, de a történet eleji kép csak még inkább megkapott. Iszonyúan ismerős, csak azt nem tudom, hogy honnan.
"Egy ilyen tapasztalt férfi hamar ráun majd a tapasztalatlan feleségére." - hű, ezen a mondaton elgondolkodtam. Tényleg van a dologban valami, sőt. Szerintem sokkal, de sokkal többet takar a mondat, mint amennyit a hossza feltételez.
Azért, ahogy a báró szemét leírtad, teljesen odavoltam. Könnyű hasonlat volt, mégis terjedelmes, leleményes, érzékletes. Szép.
A havas jeleneted is tetszett, ugyanazt az ártatlan bájt láttam benne, mint az előző Amazonos sztoriban. Igaz, a te ficedre ez átfogólag nem jellemző (lentebb majd leírom, mit gondolok a történet hangulatáról), de pici csillanásként mindenképpen tetszett.
"a napéhoz hasonló melegség" - itt az égitestről beszélsz, úgyhogy nagybetű.
"Sosem hittem abban, hogy az oly vágyott szeretet ilyen fájdalmas" - <3 marry me?
"– Itt – mutatott a halántékára, majd a szívére – és itt, már rég felnőtt. Az nem a tükör hibája, hogy odáig nem lát le." - Látod, ezért szeretek ficeket olvasni. Az ilyen pillanatok azok, amiket tényleg nem lehet semmivel kiváltani. Amennyire ritkák, annyira értékesek.
A 'tudáséhség' szó helyett viszont én a 'tudásszomj' szót használnám. Sokkal természetesebbnek hat.
És akkor még egy negatívum a végére: "Nem akarta, hogy valaha is megleljék." - én a helyedben itt lezártam volna a történetet. Az utolsó pár sor valahogy nem illik az összképbe, kicsit erőltetettnek hat, arról nem is beszélve, hogy a házimanó utolsó megszólalásában kétszer mondja el ugyanazt. (Figyeld csak meg, tényleg így van!)
És akkor összességében a történetről is egy kicsit - vagy sokat. Azt kell mondanom, hogy ez volt az első történet a kihíváson, amit tényleg az elejétől a végéig élveztem. Remekül hozod a kosztümös filmek hangulatát, megfelelő a nyelvezet, a díszlet... Tudod, mire emlékeztet egy kicsit? A Büszkeség és balítéletre, vagy talán inkább Oscar Wilde - The Importance of Being Earnestjére (sajnos a magyar címét nem tudom, angolul olvastam). Nem vagyok oda a színházi darabokért, de az utóbbi színházi feldolgozását például imádtam. Valahogy így láttam magam előtt a te történetedet is.
Mert igen, láttam magam előtt, és szinte végig. Az a pillanat, mikor a fehér csipkébe öltözött Heléna a feketébe öltözött báróhoz simul... Ó, ha el tudnám mondani, milyen gyönyörű volt! Legszívesebben lerajzolnám, talán pasztellkrétával. Annyira, de annyira harmóniában volt minden, tökéletes yin-yang elegy, szép, magával ragadó.
És ha már témánál vagyunk, tartozom neked egy vallomással. Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan magyar nyelvű ficet, ami ennyire magába szippantott és elsodort. Végig a történet részesének éreztem magam, megéltem a jeleneteket, érzelmileg hatottak rám a szavaid. (Tudom, hogy itt jó páran nem is sejtik, de bizony érzéseim is vannak. Surprise, surprise!) Hihetetlen nagy bölcsességeket mondtál ki, néha egész egyszerű kijelentéseknek álcázva őket. Mindig megtaláltad a tökéletes ütemet, a tökéletes pillanatot, mikor a szereplődnek meg kellett szólalnia, és azt is tudtad, mit mondjon. Kosztümös drámának tűnt, valahogy mégis az utolsó szóig valósnak. Fura paradoxon.
És végre a karakterek is éltek. Nem volt kifejezetten hosszú a fic, mégis megoldottad, hogy megtudjunk róluk mindent, amit ilyen hossz mellett lehetséges. Nem mindig a beszédük vagy a gondolataik által, néha azzal jellemeztél, ahogy mozgattad őket. Ez utóbbira nagyon kevesen képesek.
Végső soron azt szeretném még mondani, hogy nagyjából fényévente olvasok hetero írásokat. Valahogy nincs benne a repertoáromban. Viszont mélyen meghajolva köszönöm neked ezt a ficet, csodálatos volt, majdhogynem tökéletes. Persze, tökéletes fic nem létezik, de jelen pillanatban még olyannyira a történeted hatása alatt állok, hogy ilyen veszélyes fogalmakkal is eljátszadozom. Hm, igazából tényleg csak megköszönni tudom az írást. Hű.
Kulcs: 4.5 - az első három kulcsot szépen felhasználtad, a negyediket viszont itt is kicsit kevésbé éreztem prominánsnak. Viszont megfigyeltem, hogy azzal valahogy senki sem boldogul. Nem tudom, talán nehéz az idézet dologgal bánni, ezért nem megy teljesen az íróknak, de tény, hogy az utolsó kulcsok mindig elvesznek a többihez képest. Mivel az ötös a maximum, erre most négyest adok, mert azért nekem maradt egy kis hiányérzetem.
Szereplők: 5 - nem is kérdés. Gyönyörű dolgot műveltél ma este (meg persze az írási folyamat alatt). A háborúban edzett, kemény, sérülékeny férfilélektől a hideg, számító, vagy épp a visszahúzódó, szeretettel teli női lelket mind-mind tökéletesen (na már megint ez a fránya szó!) ábrázoltad. Nagyon ritka, hogy valaki ilyen jól eltaláljon ennyire különböző karaktereket. Neked sikerült.
Cselekmény: 5 - és azért öt, mert, bár a történet valós cselekménye nem túl bonyolult, nagyon sok extrával toldottad meg a sztorit. Meséltél a lány apjáról, a férfi háborúban szerzett élményeiről, beleszőtted a Roxfortot... Mindenre figyeltél, ez pedig elismerést érdemel.
Történet: Tényleg le kell írnom? :D Természetesen 5. Még kilométereken keresztül tudnék ömlengeni róla, hogy milyen páratlan, elképesztő dologgal ajándékoztál meg minket, de már úgyis megtettem, úgyhogy lásd fentebb. Annyit tennék még hozzá, hogy itt a katarzis élménye is megvolt, ez pedig ritka, mint a fehér holló. Tényleg kiemelkedőnek tartom a műved, minden elismerést megérdemelsz.
Amazon csapat, nálam egyelőre erősen felétek billen a mérleg.
Gratulálok és köszönöm a ficet:
Jessica B. Vicious
PS.: Látjátok, tudok én szép kritikákat is hagyni, csak megfelelő fic kell hozzá.
Jessica hozzászólásához: nem az a baj a kritikáiddal, hogy nem szépek. Az sem, hogy nem igazak. Hanem az, hogy magadat ünnepelve, elsősorban megalázni akarsz másokat. Isten mentsen tőled!
Magamat ünnepelve, úristen... Itt mindenki dilibogyót vett be? Melyik részben ünnepeltem magam? Kíváncsi vagyok rá, légyszíves másold be.
Jessica, tudok egy viccet, neked tetszeni fog:
Bemondják a rádióban: egy őrült szembe megy az autópályán, vigyázzon mindenki! veszedelmes!
mire a pasi: egy?! Dehát baszki, mindeki szembe jön, faszom!
Ezen gondolkozzál, ha olyan nagy gondolkodó vagy!
Amúgy a pontjaim ehhez a kissé nagyon uncsi törihez (ha már épp itt vok)
Kulcs: 2 - a mondatkulcs iszonyúan erőltetett és gyenge volt
Szereplők: 2 - nem volt jellemük, 2 szereplő volt, lehetett volna a 2 törpe is... vagy az 7? xD
Cselekmény: 3 - ez egy kicsit jobb volt, az egyetlen pozitív dolga a storynak
Tetszés: 2 - bocs, ez nem fogott meg, de úgy látom, valaki mást igen.
Na, puxi: VD.
Valentina, nézzél már magadra, mielőtt másra mutogatsz. Én legalább megindokoltam a kifogásaim, te meg hozzávágod az alkotóhoz, hogy unalmas, gyenge, stb. Minimum alátámaszthatnád az állításaid... Úgyhogy aki nem jobb nálam, annak a vicceiből sem kérek. Bocsi. Fail.
Nem azért, Valentina, de ez most pont úgy hangzott, mintha csak azért "szaroznád" le ezt a törit, mert Jessnek tetszett.
Szerintem, ha csak azért adsz pontot erre a "kissé nagyon uncsi" történetre, mert épp itt vagy, akkor nincs jogod leszólni azt, aki azért pontozta, mert pontozni akarta, és nem csak azért jött, hogy egy másik kritikust leszólhasson.
Szerintem nagyon szép és hangulatos a történet, bár még csak a felénél járok, olvasom is tovább. Páá :))
Nem azért, kedves Ajaxa, de elolvastam a történetet, úgy gondoltam, hagyom ülepedni, de látva azt, amit Jessy művel, meggondoltam magam, s nem vártam a véleményemmel reggelig.
Télleg csudiszépen megvan fogalmazva, annyira, hogy tele van közhelyekkel, sablonokkal, hogy ha ilyet akarok olvasni, föllapozom a nagyanyám szerelmes regényeit, erre pont nem volt igényem, bocsesz.
Jessicát pedig puxilom, semmi bajom vele, azon kívül hogy mindenkinél nagyobbra tartja magát holott csak egy kupac rosszindulatból meg egy kis hajból áll!
Valentina: Egy: nem állunk olyan viszonyban, hogy engem bárminek is becézhess. Kettő: engem te rohadtul ne puszilgass, ki tudja, kinek a seggénél járt utoljára az a száj. Azt, hogy miből vagyok, meg nem tiszted megítélni. Bye
Kedves Valentina! :) A pontozásod teljes mértékben tiszteletben tartom, ahogy azt is, hogy ha nem tetszett a töri, jogodban áll lepontozni. Nem ezzel van bajom.
1. Ha te pontozni vagy itt, márpedig mi másért lennél, akkor miért azzal kezded a hozzászólásod (amit az író minden bizonnyal tűkön ülve vár), hogy Jess, van egy viccem? Neked itt semmi dolgod Jessel, ha bajod van vele, javaslom, írj neki privátban, és ez most nem csak neked szól, hanem mindenkinek, aki itt írogat úgy, hogy annak semmi köze a történethez. Ezeknek a dolgoknak nem itt van a helye, ide csak a pontok és a történettel kapcsolatos észrevételek kellenek!
2. Ez is pusztán észrevétel: neked a törit kell értékelni, nem a többi kritizáló véleményét. Ha nem tetszik neked, amit XY ír, ne olvasd el, lapozz tovább. Elég nehéz egy írónak elviselni a rossz pontokat anélkül is, hogy egy kisebb háború robbanna ki a története alatt. Ez nem esik jól,akárhogy is.
Rendben, én sem szaporítom itt a fölösleges szót, csak már pár napja igazán bosszant, hogy szerencsétlen író rákattint a fice alatt, telve reménnyel a linkre, és mit olvashat? Hogy a kritikusok egymás torkának esve marakodnak, ráadásul többen egy ellen. Fogjuk már vissza magunkat, és ne személyeskedjünk! Olyan a másik, amilyen, nem a mi tisztünk megítélni. Törődjünk a saját dolgunkkal, a másikat meg hagyjuk "lógva", ha nem is tetszik, amit ír, akkor vagy privátban ugorj neki, vagy meg ne foglalkozz vele! Csak árt a helyzetnek az ilyen "roppan humoros" beszólogatás.
NA, csak ennyit akartam, most már lehet engem is szidni :) Részemről én megyek olvasni, mert még mindig nem fejeztem be a mai törit, és már nagyon kíváncsi vagyok a végére. Az elmúlt napiakkal is van elmaradásom, szóval jobb dolgom is akad, mint itt írogatni. További kellemes szórakozást!
Ajaxa :))
Szia Kedves Író!
Kulcs: 5
Megadom a maximum pontot, de volt ami zavart. A negyedleges kulcs felhasználása nem tetszett, mert olyan volt, mintha nem tudtál volna kit belevetni a zoknik közé, ezért beleírtál a történetbe egy funkció nélküli házimanót. Jó, igen, tudom, hogy Ő rejtette el a végén a diadámot, meg minden, de azt azért máshogy is meg lehetett volna oldani, nem azt mondom, hogy nem volt megfelelő, csak fura volt. A másodlagos és a harmadlagos kulcs a két főszereplőd voltak, így a jelenlétük vitathatatlan, bár nekem jobban tetszik, amikor inkább csak az egyikük az, de ez csak egy apró, személyes megjegyzés, hiszen szépen benne voltak, akárcsak az elsődleges kulcsod. Az viszont igazán tetszett! :-)
Szereplők: 5
Nekem nem volt bajom sem a jellemükkel, se a kidolgozottságukkal. Sőt, tetszett ez a különleges párosítás, talán nem lep meg, ha azt mondom, hogy még nem olvastam Róluk. :-) A videó is nagyon jó volt!
Cselekmény: 4
Meg kell mondanom őszintén, hogy nekem egy kicsit olykor túl "művészi" volt a megfogalmazás. Néha csak elolvastam egy mondatot és a gondolataim elkalandoztak. Viszont egyedi volt, ami tetszett.
Tetszés: 4
Az a baj, hogy nem szeretem a szomorú történeteket. :-( Olvasás közben sokszor elkalandoztak a gondolataim, megálltam kicsit benéztem a face-re, szóval nem igazán kötött le, de ez lehet, sőt, valószínű, hogy azért van, mert nem egy vidám történet volt. xD
További sok sikert és szép pontokat kívánok!
Szia, Ancsa! (Ancsa1537) Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő Fórumán. :-D)
Szervusz!^^ Ez igazán üdítő volt számomra, szívmelengető - a fájdalmas vég ellenére is.
A szereplőket felismervén tudtam, sejtettem - gondolom, többen is -, hogy a halál valahol meg fog jelenni a mű a folyamán... Igazából könnyű dolgod volt abból a szempontból, hogy ezen két mellékszereplő, akik egyébiránt fontosak, sosem lettek hangsúlyozva - a Tiéd pedig egy igazán erős, helytálló alternatíva.
Kulcs(ok): és végre! Úgy igazán, ha nem csal emlékezetem, először, érezhetően tél volt! Nem csak egyetlen mondatig és említés szintjén, hanem fagyosan, hóval lepve, magával hozva a sajátos, évszakra jellemző légkört, amely az embereket is kicsit összehúzza :) Benne volt a báró, benne volt Heléna, de az a fránya negyedleges kulcs! Mmmm. Tudom, hogy könnyű hepphajozni, de... szerintem nem azért negyedleges, hogy negyedlegesnek vegyétek. Alig-alig szerepelt eddig a történetekben. Kiemelni kiemelitek, aztán végezvén a dolgotokkal, mentek tovább. Nekem jó, de...
Szereplők: bár szerelmes nem lettem a báróba, szimpatikusnak tartom őt :) Helénát is. Hűek voltak a korhoz, a nemhez, önmagukhoz. A házimanó nekem kissé kilógó karakter volt, bár a végén azért több szerephez jutott - ez volt az egyetlen mentő ok, amiért nem tituláltam fölöslegesnek.
Cselekmény: tetszett. Mert volt. Mert elmélkedtünk, vívódtunk - bár nem olyan agyament módon, épp elég volt, hogy hatást keltettél -, szóba került a lényeg, a Roxfort is, Albániában is jártunk... Azt hiszem, pipálva.
Tetszés: korhű volt, hihető. Egyedül azt kifogásoltam közben - bár nem kifogásolás végül is, inkább egy ártatlan megjegyzés -, hoooogy: nekem sok volt egy kicsit a tőmondat. Illetve sok volt rövid mondat... Nagy részét egybevonhattad volna őket, mert sok helyen nem adtál nyomatékot a szavaknak, csupán ott voltak, több helyen lett volna szebb egyben :) De ez már a szőrszálak hasogatása, nemde?
Mindent összevetve:
Kulcsok - 5 (ami valójában 4,5 a zoknis miatt, deee)
Szereplők: 5
Cselekmény: 5
Éééés Tetszés: 5 pont
Engem megnyertél :)
Köszönöm szépen, shanon widow
Megjegyzés küldése